Katasztrófa, bizonyosan

Az a baj velem, úgy vagyok vele lassan, mint Móricka, hogy mindenről az jut az eszembe. Ne tessenek rosszra gondolni – nem rossz az! Különben is, az anyanyelvre gondolok. Mármint, hogy a katasztrófavédelemről – de jó nekem, ugye? – gyakran a nyelvhelyesség ugrik be. Az, hogy mennyiszer hallottam már úton-útfélen, nagy hangon átkozni ezt az összetételt, akképpen: mekkora szamárság ez a szó, hiszen a katasztrófát nem védeni kell, hanem tenni ellene, nem? Fábián György írása.

Amikor ezt hallom, meg szoktam jegyezni az illetőnek: érvelése akkor volna helytálló, ha az alárendelt szóösszetétel csupán tárgyas kapcsolaton alapulhatna. Ha ez nem volna elég, olyankor húzom elő a kalapból Grétsy tanár úr állásfoglalását az esetről, és hozzáteszem: lehetőleg tessék kiszereltetni a szélvédőt az autóból, mert hát minek is kellene a szelet védeni. Vagy tessenek eladni a zsebszámológépet, mert anélkül is meg tudjuk számolni, hány zsebünk van. Ettől általában már megnyugszanak a kedélyek.

Minden persze csupán egyetlen példa. Örömmel tölt el, hogy nagyon sokan vagyunk, akik az őrzés, az ápolás szándékával fordulunk anyanyelvünk felé. Viszont azt is érzékelem: gyakran nyilvánítunk véleményt nyelvhelyességi kérdésekben anélkül, hogy előbb utánanéznénk mértékadó fórumokon az adott problémának. Pedig akkor is érdemes, ha teljesen szilárd a meggyőződésünk. Sőt – saját tapasztalataim szerint – akkor kezdjünk a leginkább gyanakodni, amikor biztosak vagyunk valamiben. A bizonyosság ugyanis elhomályosítja a látásunkat.

– Fábián György –








hirdetés