Kartács utcai vaddisznóhelyzet: valamit tenni kellene, mielőtt késő lesz

A vaddisznók – a látszat ellenére – nem kezes jószágok
A vaddisznók – a látszat ellenére – nem kezes jószágok - © Fotó: Derencsényi István, archív
Debrecen – A Kartács utca környékén élők egyre kevésbé érzik magukat biztonságban.

Tavaly decemberben számoltunk be egy a Kartács utca közelében történt vaddisznótámadásról, amit akkor az illetékes vadász­egyesület elnöke inkább a megriadt állat reakciójának tartott. Most ismét jelentkezett a kutyájával annak idején szorult helyzetbe került lakó, aki elmondta, manapság még rosszabb a helyzet, mert az egyre jobban elszaporodó disznók már a közvetlen környezetüket veszélyeztetik. A napokban egy este fotós munkatársunk is megfigyelt egy tucatnyinál is több egyedből álló kondát a Móricz Zsigmond körút közelében, nem messze a sportkollégiumtól. Lefényképezni azonban nem tudta őket, mert valamennyi kísérletére az állatok beljebb húzódtak az erdőbe.

A megyei vadászkamara titkára, Papp Zoltán is azzal kezdte, hogy a vaddisznó fél az embertől, így még a Kartács utca környékén – ahol egyébként ő is lakik –, sem kell támadástól tartani. Ugyanakkor megerősítette, hogy folyamatosan nő a számuk a Nagyerdőnek azon a részén is, de elszaporodásuk a városokban országos jelenség. Az elmúlt évtizedekben ugyanis alapvetően megváltozott a magyarországi vadállomány szerkezete. Hajdú-Biharban például a vaddisznó a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején jelent csak meg, akkoriban hét egyedet regisztráltak. Ehhez képest most évente 3-4 ezret ejtenek el a vadászok. Rendkívüli az alkalmazkodó képességük, és kezdetben óvták, védték, így ahol megfelelő élőhelyet találtak, ott ugrásszerűen szaporodni kezdtek. Egy fialásból átlagban hat kismalac marad meg, s ezzel az ütemmel már a vadászok sem tudnak lépest tartani, pedig az egyetlen vad, amely egész évben elejthető, csakhogy nem könnyű, mert rejtőzködő, nehéz észrevétlenül becserkészni.

Megszokják az embert

A Kartács utca környékiek attól tartanak, előbb-utóbb valakinek baja esik kutyasétáltatás vagy sportolás közben. Az egykori kerékpárversenyző, Korhán László már évek óta két dobermannjával jár futni az erdőbe, ahol gyakran összeakadnak az agyarasokkal, de eddig még néhány vágással a kutyák is megúszták. Ám gazdájuk szerint egy gyengébb ebbel könnyen elbánhatnak, s hiába félnek az embertől, ha az a kutyája védelmére kel, akkor őt is megtámadhatják, vagy a kicsinyüket féltve a gyanútlan futókat feldönthetik. Ráadásul a malacok lassan hozzászoknak az emberek közelségéhez, és már nem fognak használni az elűzésükre alkalmazott hangos módszerek. Ezt a nézetet osztja egy névtelenül nyilatkozó természetvédő is, aki tudni véli, nehezíti az elriasztásukat, hogy a közelben van több etetőhelyük is.

A kamara titkára szerint csak az intenzív vadászat segíthetne, mert a szaporodásuk megállításához a tavaszi törzs­állományt száz százalékban ki kellene lőni, csakhogy lakott területen tilos a fegyverhasználat. Ahhoz törvényt kellene módosítani, hogy kellő biztosítás mellett arra kiképzett vadászok meggyéríthessék a lakók által 200–300 egyedre becsült állományt.

HBN–ÉP



Sporthírek






hirdetés