Karácsony? Az családi ügy!

A híradásokból tudom, hogy az idén karácsonykor is naponta 1600 emberre főztek a budapesti krisnások, akik aztán a hosszú tömött sorokban várakozó rászorulóknak osztották ki az ételt. Emellett tartós élelmiszercsomagokat és játékokat is adományoztak a kisgyermekes családoknak, hogy szebb legyen az ünnep számukra. És ugyancsak a médiából értesültem arról a tényről is, hogy az idén egyre többen töltötték szállodákban a karácsonyi ünnepeket. Kenyeres Ilona írása.

A megkérdezettek szerint azért tökéletes ez a megoldás, mert így nem kell otthon kínlódni a főzéssel, a mosogatással, meg végül is a szállodai szobák karácsonyfái alá is ugyanúgy odateheti az ajándékokat a Jézuska, mint az otthonaikban. Azért itt álljunk meg egy kicsit. A karácsony – tudomásom szerint – a legmeghittebb, bensőséges, családi ünnep. Legalábbis eddig az volt. Olyan összejövetel, ahol végre találkozhatnak a rég nem látott rokonok is, s magasztos, lélekemelő ünnepi hangulatban ajándékozzák meg egymást nagymamák és unokák, menyek és anyósok, testvérek és távolabbi rokonok. Éppen az a szép benne, hogy a napokig tartó készülődés, a bizony nem kevés fáradsággal járó sütés-főzés akkor nyer igazi értelmet, amikor a másik szemében látjuk a boldogságot, legyen az, az ajándékok miatt érzett öröm, a finom ünnepi vacsora, a diós-mákos bejgli kóstolása, vagy csupán az együtt töltött idő okozta örvendezés. Nem tudom elhinni, hogy a hosszabb-rövidebb ideig tartó utazás után egy hotelben sok idegen emberrel egy fedél alatt, egy nagy ebédlőben elköltött ünnepi ebéd, vagy vacsora pótolja azt a hangulatot, azt az érzést, amelyet egy család a maga meghitt fészkében, csupán a saját szerettei között tölt. Lehet velem vitatkozni, és bármilyen ellenérveket felsorakoztatni amellett, hogy mennyire jó dolog napokig semmit sem csinálni, csak egy idegen hotelben enni-inni, nekem egy „hotelkarácsony” akkor sem az igazi. Természetesen mindenki azt és úgy csinál, amit és ahogy akar, legyen karácsony, vagy hétköznap – így értelemszerűen én is azt csinálok, amit akarok. Történetesen karácsonykor a családdal otthon, kissé fáradtan, de annál nagyobb örömmel töltöm az ünnepet. És még annyit: van ám az évnek olyan időszaka is, amikor a nagy, közös mulatozásé a főszerep – ezt pedig úgy hívják, hogy Szilveszter.

– Kenyeres Ilona –



Sporthírek






hirdetés