Kampány

Már előre összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy hamarosan elkezdődik, ha már nem kezdődött meg, a kampány. Igen, a 2018-as országgyűlési választások kampánya. Hogy kiderüljön, mit akarunk mi, mármint „az istenadta nép”. Mert be lesz vetve minden, az biztos, de a legnagyobb baj minálunk az, hogy nem tudunk kampányolni. Legalábbis úgy, hogy kampánynak is lásson. Mert nálunk nem programok összehasonlításáról szól majd a dolog, hanem arról, hogy kik tudják az „ellenoldalt” minél hatásosabban ócsárolni, lejáratni, degradálni! Réti János írása.

Nálunk az ócsárlás a kampány, és nem országot jobbító elképzelések összehasonlítása. A kutyák és macskák próbálnának helyeket szerezni, osztani és elosztani egymás között. A hatalmon lévők, viszonylag egységesek, legfeljebb nem tudni, hogy közülük, ott legbelül, melyikük mit gondol és mit érez. Azzal kapcsolatban, ami van. A macskák felfelé kunkorítják a farkukat, hogy megmutassák, milyen harciasak is ők. A kutyák farka lelóg, de acsarkodnak. Az összes valamirevaló kiállítóhelyen megnyitják az „ellenségkép” kiállításokat. A macskák között vannak ugyebár a fekete macskák, a fehér macskák és a tarka macskák, akik egymást sem szeretik felhőtlenül, pláne, ha egerekről vagy tejecskéről van szó. Ezért külön szerveződnek a feketék, a fehérek és a tarkák. Mindegyik másként nyávog és másként dorombol. A kutyáknál más az „ábra”, mert ők egymást nem harapják meg, csak ugatnak. Viszont egyesek szerint azért nem egy tarka kutya van a világon! Ebben bíznak a macskák, hogy nem mindegyik harap, azok közül, aki ugat. Igaz, erre érvényes a bölcs népi mondás, miszerint „ha kutyának születtek, hát hadd ugassanak!” Így aztán ugatnak is, de senki nem lát, mert nem láthat a jövőbe, amikor majd a napnál fényesebben kiderül, hogy kiben mi lakott, illetve lakik. Megkezdődnek az országjárások, a nagygyűlések szerte a hazában, hogy kutya és macska egyaránt megszerezze, amit meg akar szerezni. Illetve nem elengedni azt, amit eddig már megszerzett. Az már biztos, hogy a kutyák a terem jobb oldalán, a macskák a bal oldalán foglalnak majd helyet. Vagy fordítva! Aztán egy-két választókörben újraszámlálják a szavazatokat, nehogy a „rák a vetésbe száguldjon”. Nem is száguld! Hanem a kutyák, a macskák is elkezdik mondogatni, hogy négy év múlva mit fognak másképp csinálni a győzelem érdekében, ha már egyszer most nem sikerült. Lesznek macskák, akik ettől kutyául érzik majd magukat, a kutyák pedig elmacskásodnak. De az élet megy tovább. Ja, és minden marad a régiben. Emberek vagyunk…

– Réti János –