Kamasz, színész és rendező – főszerepben Csáki Benedek

Benedek Parisként, mögötte a Capuletné, azaz Lengyel Fruzsina és a dadust játszó Péntek Petra a Júlia Páholy Udvarbeli előadásán július 25-én
Benedek Parisként, mögötte a Capuletné, azaz Lengyel Fruzsina és a dadust játszó Péntek Petra a Júlia Páholy Udvarbeli előadásán július 25-én - © Fotó: Jakkel Rudolf
Debrecen – „Nem tudom, hogy ki vagyok, de a színház segít megismerni önmagam.”

Csáki Benedek musicalekben szerepel, saját színi csoportot vezet, s nemrég megrendezte első darabját. Az őszinte és visszahúzódó 17 éves srác, a szülei – a Páholy Lakásszínházat és a ZeneTheatrumot vezető Végh Veronika, valamint Csáki Szabolcs – „szárnyai” alatt próbálgatja a szakmát, képességeit, s feszegeti saját határait.

A színészpalántával stílusosan egy vörös kanapén ülve beszélgettem, amin visszafogottan kezdett mesélni életének egy fontos fordulópontjáról. – Nem volt egyértelmű, hogy színészkedni fogok. Öttévesen álltam először színpadon, a Valahol Európában című darab főszereplőjeként. Nyolc éves koromban szinte tiltakoztam az ellen, hogy a jövőbeli hivatásom a színészet legyen, versenytáncosként vagy műkorcsolya szakedzőként képzeltem el magam.

Öt éve viszont villámcsapásszerűen ért az erős vágy, hogy mégis visszatérjek a gyökerekhez és a színházhoz”

– idézi fel Benedek.

A kamasz

A fiú életében az éneklés olyan, mint a levegő, nem tud nélküle élni. Vallja, magabiztosságot ad. Színházi szerepei közt nem volt, amiben ne kellett volna kiereszteni a hangját. Egyértelmű volt, hogy a debreceni középiskolák közül két évvel ezelőtt a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumba jelentkezik magánének szakra, ahol jelenleg Bódi Marianna operaénekes okítja.

Benedekben egy koncentrált, visszahúzódó, minden mozdulatára figyelő fiatal felnőttet ismerhettem meg, és kíváncsi voltam, miért érzem ezt.

„Mindig figyelnem kell magamra, hogy mit csinálok és hogyan. Ha elszállnék magamtól, akkor tudom, hogy anyáék munkásságában is kárt tehetnék. Egy kezemen meg tudom számolni, hány barátom van, mert nagyon kevesen értik meg, hogy mennyire be van osztva az időm.

A színész

A kedvenc darabját és karakterét illetően nem utazunk az időben oly sokat, hiszen az Aladdin című musical főszerelőjeként idén tavasszal láthatta a nagyközönség a Lovarda színpadán. Benedek elmondta, kihívás volt megformálni, mert hangban magas szintet kellett hoznia. Ráadásul a dalokat Japánban tanulta meg, mert akkoriban Ludas Matyit játszotta a kelet-ázsiai országban.

cs1Csáki Benedek | Fotó: Jakkel Rudolf

– Pinczés Istvánnal, a darab rendezőjével összefutottunk a Déri Múzeumban, és ő ajánlotta, hogy lenne egy szerepe számomra, a Lúdas Matyi. Játszani egy magyar darabban japánul egy teljesen más kultúrájú nemzetnek? Ezt akkor el sem tudtam képzelni. Három nap gondolkodási idő után elvállaltam. Négy városban jártunk. A legérdekesebb, hogy a közönségnek én voltam a negatív szereplő műben, aki visszafelesel az idősebbnek. A japán kultúrában ez elfogadhatatlan – magyarázta.

A fiú álma, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója legyen, majd későbbiekben az Örkény István Színház vagy a Vígszínház színpadán játszhasson.

Izgatott vagyok az elkövetkező éveim miatt, és csak reménykedem, hogy úgy alakulnak a dolgaim, ahogy azt elterveztem”

– mondta a fiatal tehetség. Kérésemre elárulta, ha musical, akkor az álomszerep a Nyomorultak bármelyik karaktere, de Shakespeare Hamletjeként is bemutatkozna a nagyközönség előtt egyszer.

– Egy színésznek semmilyennek kell lennie. Nem tudom, hogy ki vagyok, de a színház segít megismerni önmagam. Ez a színház-világ, a rendezés, a koreografálás vagy az éneklés, mindegy mit csinálok, csak ott legyek ebben a „zűrzavarban” – fogalmazott Benedek.

A rendező

Adott egy négy fős kreativitással és ötletekkel felvértezett baráti társaság, akik leültek beszélgetni és záporozni kezdtek az ötletek. Rómeó és Júlia története jó keretnek bizonyult a felhozott problémák, értékek színpadi bemutatására. Júlia életét és érzéseit helyezték a középpontba a Benedek által rendezett fiatalos, lendületes és nem mellesleg, improvizáción alapuló darabban és egyúttal megalakult a Páholy Ifjúsági Színház.

„Nagyon sok változat él a fejünkben, mert nincs klasszikus szövegkönyv, ez egy kicsit nehéz és ezáltal nagy teher is. Ősbemutató előtt három héttel fejeztük be a darabot. Drámának készült, végül kicsit szatirikus lett. Júlia szemszögéből közelítjük meg a történetet, mert szerintem rajta csattan minden. A mai kamaszok, fiatal felnőttek problémáját mutatjuk be modern köntösben. Nyár elején megkeresett minket a Debreceni Egyetem, hogy vigyük ki a Júliát Lengyelországba, a X. Tadeusz Kantor Nemzetközi Színházi Fesztiválra. Attól tartottunk, hogy senki nem fog érteni semmit a magyar szövegből, így csempésztünk még bele lengyel és angol mondatokat. A szemle végén az a megtiszteltetés ért, hogy rendezői díjat kaptam. Bár nem értünk el helyezést a színművel, megdicsértek minket és nagyon jól éreztük magunkat.” A fiatalok nemrég meghívást kaptak Kijevbe egy nemzetközi színház fesztiválra, ami októberben lesz. Benedek végül megsúgta, hogy már dolgoznak a következő darabon is.

– Nagy Dóra –