Kalácsköltemények hétvégéje előtt áll Debrecen

Akt.:
Lakner Lajos: Ma már nem elegendő a tárgyak története, élménynek kell kapcsolódnia hozzá
Lakner Lajos: Ma már nem elegendő a tárgyak története, élménynek kell kapcsolódnia hozzá - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Színes, ízes, illatos, ingyenes programmal ismertetik meg az édes hagyományt.

„A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség, csupa merő szerelem, ismerkedés. Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra készteti az orcákat süteményeivel.” Alkotóból Debrecenben sosem volt hiány, a közel háromszáz éves hagyományt felidézendő, életben tartandó kalács-költeményekkel és mézes termékekkel – ételekkel, italokkal, kozmetikumokkal – telik meg a Déri Múzeum előtti tér augusztus 15-16-án. A Debreceni Mézeskalács Fesztivál ötlete egy a dr. Lakner Lajos tudományos igazgatóhelyettessel folytatott beszélgetés nyomán, egy éjszaka alatt érett tizenhárom oldalas tervezetté dr. Vajda Mária PhD., ny. főmuzeológus, etnográfus keze között. A rendezvény idén nyolcadik alkalommal hívogatja az érdeklődőket a színes, ízes, illatos, ingyenes programra.

– A legfontosabbnak azt tartottam, hogy az esemény a mézről szóljon. A cívisváros és környéke mindig híres volt méhészetéről, olyannyira, hogy az első szakkönyv megjelentetéséről csak kicsivel maradt le Nagyváradtól a 17. században. A megyeszékhely nagy nevű malomipara is alátámasztotta a fesztivál létjogosultságát. Ráadásul a múzeumban őriztük egykori helyi mesterek, többek között Kerékgyártó Sándor mézeskalács-készítő, ütőfái és egyéb eszközei – kezdte az ötletadó dr. Vajda Mária, aki mesélt arról is, hogy egy merész, kreatív gondolattal sikerült pótolni az anyagi hiányosságokat és népszerűvé tenni a rendezvényt. „Sikeres Guinness-rekord kísérletet hirdettünk, Debrecenben mézeskalácsból van a kerítés címmel. Több támogató csatlakozott a kezdeményezéshez, amely során egymásba karoló emberek láncolata fogta körbe a Nagytemplomot, kezükben egy-egy szív alakú mézeskaláccsal.”


Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Mézes „üzenőfal”

– A kis szíveket kizárólag édesanyáknak és nagymamáknak adták, a nagyobbak pedig egy jegygyűrűnyi szándékkal is felértek az ifjú lány számára. A parasztságnak eleinte nem volt jegygyűrűje, de egy mézeskalács húsz-huszonötévig is változatlan formában emlékeztette gazdáját az alkalomra – avat be a mézeskalácsok jelképrendszerébe dr. Kántor Dezsőné Pető Ilona. A szakmával 1967 óta foglalkozó népi iparművész elmondta: kétezer éves római leletek tanúskodnak a mesterségről, amely eredményeként olcsó, könnyen elérhető reklámfelületeket állítottak elő és az abból kifaragott császárarcokat, hirdetményeket terjeszthették a nép körében. A cívisvárosban 1713-ban alakult meg az első mézeskalácsos céh. Termékei kelendőek voltak, mert senki sem ment haza vásárfia nélkül Debrecenből. Akkoriban a kisfiúknak huszárt, lányoknak babát vittek, ha felnőtt lány kapott babát egy sihedertől, akkor pajzán, sértő célzásnak vehette. A barátok egymás között bilétes kalácsokkal is üzentek: „Ha anyósod csókol, hunyd be a szemed, s gondolj arra, hogy Krisztus is szenvedett” – mosolyogtatta meg a sajtótájékoztató résztvevőit.

Szemnek, szájnak, fülnek

A fesztivál nem csak kalácsokban, hanem zenei és színházi élményekben is bővelkedik. Többek között a DMK Alföld Gyermekszínpada és Főnix Diákszínpada, a Szeredás Népzenei Együttes, Herczku Ági és a Banda, a Dévaj Utcaszínház, a Panama Magic, a Bakator, valamint Wesser Patrik és a CrocodileRock is fellép hétvégén a 14-20 óra között a Déri téren.

HBN–HABE








hirdetés