Közszolgák

Közszolgák
A régi viccben este a muzsikusok a borravalót osztják szét. A banda új tagja, aki aznap kezdett, szintén nyújtja a markát, de a többiek közlik vele, hogy járni jár, csak nem jut… Szőke Tímea jegyzete

Valahogy így érezhetik magukat a közalkalmazottak is, akiknek munkáját kenyéradójuk, az állam meg az önkormányzatok elismerik, de maximális tiszteletüket legfeljebb vállveregetéssel honorálják; sajnos, csak ennyire telik. Közben a szomszéd intézményben, vagy ugyanott, netán ugyanabban az irodában de más munkakörben dolgozó kolléga a szerencsés „köztisztviselő”címet viselve nemhogy több bért vihet haza, de még ő kap mellé étkezési utalványt meg internet csekket is.

Fentiek persze általánosságban igazak, a fizetések igen eltérőek lehetnek végzettségtől, kortól, intézménytől függően, illetve tehetősebb önkormányzat – rámenősebb közalkalmazottak párosításban léteznek külön megállapodások a juttatásokra.

A köztisztviselő a hivatalos indoklás szerint a közhatalmat személyesíti meg és gyakorolja, megtestesíti annak semlegességét; nyilván ezért szíve csücske az államnak. De mégis érthető a „csak” alkalmazottak háborgása, akik ugyanúgy a köz szolgái, valószínűleg ugyanolyan becsülettel végzik munkájukat, mégis másodrendűként bánnak velük, amikor a jusst osztják, vagy inkább csepegtetik.

Az sem csoda, ha irigykednek amazokra, bár képviselőik inkább demonstrálnak és kérnek: annyit, amennyi – úgy vélik –, megilleti őket.

Szőke Tímea

timea.szoke@naplo.haon.hu