Közhelyek párbeszéde

Közhelyek párbeszéde
Képesek a dágványban dagonyázni, s ahogy a két izomember végigkúszik a nekik készített akadály trágyalevében, hát az nem semmi… Boda István jegyzete

Mostanában ugyancsak divatba jött a „retró”. A rock, a beat, a pop csak úgy szórja ránk valahai virágszirmait, s az egykorvolt nagy sztárok gomblukában úgy virítanak, mintha harmatban őrizték volna ez idáig. S mit mondjak? Nem kell miattuk szégyenkezni. Utólag is magyarázzák, sőt igazolják is régi sikereiket. Érthető hát, ha a „csatornák” ismét és ismét odatálalják a nézők elé.

Igen ám, de a sikeren felbuzdulva s attól vérszemet kapva a rafinált „kereskedelmisták” ezek farvizén mást is odacsempésznek a nézők tányérjába. Kozmás? Leégett? Elsózott? Ízetlen? – nekik egyre megy, a boldogtalan fogyasztó úgyis arra van szoktatva, hogy az üzemi konyha bagzott krumpliját is svédasztalcsemegének tekintse. Mint például az elhíresült „reality-kalandjátékot”, amelyik délutáni védjegye az RTL Klub műsorajánlatának.

A „Celeb vagyok, ments ki innen!” című valóság-show immár napok óta ismételtetik, merthogy a mindenre kapható mutatványosok se magukat, se egymást nem kímélik a népszerűség érdekében. Képesek a dágványban dagonyázni, s ahogy a két izomember végigkúszik a nekik készített akadály trágyalevében, hát az nem semmi. S a nők, akik a maguk kis egyenkalapjukban hetykélkednek a vulgáris közhelyek párbeszédeiben, hát az sem szívvidámító. A néző nem tudja, hogy a dialógust maguk találják-e ki, avagy megírják nekik, de teljesen mindegy, hisz úgyis egymásra licitálnak a színvonal alulnézetében. Micsoda lelki elhagyatottság és illúziótlan jövőlátás kellett ahhoz, hogy egy ilyen szerepet elvállaljanak, is leleplezzék önnön kétségbeesésüket pályájuk irányát figyelembevéve.

Persze ki ne tudná: a népszerűség mindent felülír. A szórakoztatóiparban az etika nem számít, s a celebvirtus legalább úgy fertőz, mint a spanyolnátha. Vigasz, ha egyáltalán az, hogy nemcsak a honi tájakon, hanem szerte a glóbuszon. S fel lehet ezt úgy ékíteni, hogy csillag születik, hogy megasztár döntő, az üzleti szuperlatívuszok előbb-utóbb lekopnak a „perc-emberkék” melléről, s ahogy a paraszti józanság mondja: elszakad a ruha, megmarad a csuda. S akkor, akár az ismétlések fényénél is az tetszik ki igazán, ami maga a meztelen valóság, vagy az igazság. S emiatt a közönséget is figyelmeztetni kell: „a műsor ismétlés, ne küldjenek sms-t, ne szavazzanak!”.

Ez a „ments ki innen” naponkénti sikoltás eszembe juttatja a régi adomát: a barátnő dalszínházba viszi a babáját. Opera, függöny fel, s a tenor és a basszus teli torokkal: add ide a kulcsot, nem adom a kulcsot. S mikor már tizedszer ismétlik, a dilettáns okvetetlenkedő felkiált: adja már oda azt a k…a kulcsot, s kezdjék az előadást.

– Boda István –

 

Címkék: ,