Könyvek a gépek ellen

Könyvek a gépek  ellen

„Nézzünk csak szét jobban abban a
gyerekszobában. Ott porosodik a polcon az a
régi mesekönyv…  Milyen mesét
szeretnétek hallani?”

Milyen mesét szeretnétek hallani ma este
lányok? Az öreg halász és a
tengert!
Ma is? – és már
nyílt is a kicsit kopott, itt-ott hiányos, de
annál inkább szeretett Kisgyermekek nagy
mesekönyve.


És ez így ment nap, mint nap… Majd a
gyerekek felcseperedtek, olvasó, nyelvtan,-
és versmondó versenyeken vettek
részt. Felnőttként pedig szeretik,
és becsülik a könyveket.


Leskelődjünk most be egy mai, átlagos
család életébe. A gyerekszoba
kulcslyukán át tárul elénk
a kép: a számítógép
robotol, a gyermek szeme szinte kocsányon
lóg, vagy rátapadva a monitorra.


Fegyver „virtuálkezében”
(virtuál-élet a XXI. században,
lásd.: agresszióra nevelés).
Ezalatt folyamatosan villog a televízió,
büfögi ki magából, ki, mikor,
kivel. De miért?


Az elektroszmog értéke a határokat
súrolja, miközben a szülők egy
fallal odébb távkapcsolóval
kezükben alszanak az esti sorozatokon.


Hogyan is várhatjuk el ettől a
gyerektől, hogy másnap reggel
lázasan indul el az iskolába,
tudván, hogy újra kinyílik
előtte a könyvtár ajtaja? Hogy
szünetekben nem a haverokkal beszéli meg a
legújabb technológiájú,
japán játékcsodákat,
inkább beül a könyvtárba
és kézbe vesz egy Rejtő művet?


Hogy karácsonyonykor nem egy PC
játéknak örül, inkább
egy olvasmányos ifjúsági
regénynek?

Ne várjuk el. De azt sem, hogy szépen,
választékosan beszél majd, hogy
lesznek önálló gondolatai.


Nézzünk csak szét jobban abban a
gyerekszobában. Ott porosodik a polcon az a
régi mesekönyv…

Milyen mesét szeretnétek hallani?

Fazekas Anita
anita.fazekas@naplo.haon.hu