Józan döntés már nehezen születhet

A Kör utcai ház hamarosan benépesül
A Kör utcai ház hamarosan benépesül - © Fotó: Matey István
Debrecen-Ondód – A visszaeséstől tartanak az ondódiak, a változásban bízik az egyház.

„Egészségileg leromlott tolószékes betegek, gyerekükkel egyedül maradt nehéz helyzetű édesanyák, illetve hajléktalan alkoholisták otthona lesz” – ilyen hírek terjedtek arról az ondódi házról, amelyben a Debreceni-Nagytemplomi Református Egyházközség gyógyult alkoholbetegek utógondozó intézményét kívánja létrehozni tavaszra.

Az egyházközség 2013-ban vásárolta meg, majd csendesen elkezdte felújítani az ingatlant. A lakossági tájékoztatóra, amelyen kiderült, hogy a családi ház hat gyógyult alkoholbeteg és egy szakmai felügyelő „otthonává” válhat egy évre, már felpaprikázva érkeztek a debreceni városrész lakói.

– Senki semmiféle tájékoztatást nem adott még csak a szomszédoknak sem erről korábban – mondta portálunknak Kovács Edit. – A közelünkben lévő Refomix üzemeltette rehabilitációs tanya lakóival nincsenek jó tapasztalataink – nyilatkozta az ondódi középkorú nő.

Mindenki igaza

Könnyű a Debreceni-Nagytemplomi Református Egyházközség nemes kezdeményesése mellé állni, miszerint egy ondódi családi házba fogadnának be egzisztenciálisan megroppant szenvedélybetegeket és az ott töltött év alatt segítenék vissza őket a társadalom „pereméről” az emberi életbe. De nem nehéz megérteni azon ondódi lakosokat, akik gyermeküket féltik az egykori alkoholisták vegzálásától és nem értik miért nem kérték ki véleményüket az otthon létrehozásáról.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

– Szociális intézmény kialakításához, illetve engedélyeztetéséhez a jogszabályok nem írják elő a lakosság tájékoztatását, jóváhagyását – válaszolta kérdésünkre az egyházközség. – Az otthon működését számos szakhatóság engedélyezi és évente többször is ellenőrzi, a működés során felvetődő esetleges panaszokat pedig minden esetben jelezheti egy lakóközösség az illetékes hatóságok felé. Az ondódiak észrevételét a településrész önkormányzati képviselője tolmácsolta gyülekezetünknek. A vele folytatott személyes beszélgetésünket követően először december közepén találkoztunk a helyiek szervezeteinek képviselőivel. A teljes lakosságot egy fórumon értesítettük január elején. Tudomásunk szerint ezeket a lépéseket korábban senki sem tette meg rajtunk kívül hasonló ügyekben – írták.

Másként esett volna

– A lakossági tájékoztatón a hozzászólók leginkább azt sérelmezték, hogy nem vették figyelembe a véleményüket. Épp azon közösség, amely a szeretetre, hitre, bizalomra tanítja az embereket. Ha az egyház az ötlet felmerülésekor beszél az érintettekkel talán másképp esett volna vagy ha nem is csökkent volna az ellenállás, de adtak volna nekünk egy kis időt a feldolgozásra – reagál a középkorú ondódi nő.

– A tervek korábbi közlése valószínűleg megelőzhette volna a fals információk terjedését, azonban abból a tényből indultunk ki, hogy a már meglévő intézményeink, az ellátottjaink és a hozzátartozóik, valamint a szűkebb társadalom megelégedésére végzik feladataikat. Az elmúlt több mint két évtizedes intézményfenntartói szolgálatunk alatt nem találkoztunk olyan panasszal, amely megalapozottá tette volna az ott élő polgárok félelmeit – indokolt az egyházközség.

Az ondódiak viszont igen, állítja Kovács Edit. – A megyeszékhely és településünk között félúton működik egy huszonhat főt befogadó intézet, amelyet ugyan nem az egyház üzemeltet, de a célja hasonló, mint a most létrehozandónak. Lakói gyakorta kiabálnak, ittasan jönnek vissza a városból. Volt, hogy a buszon egy zavart férfi inzultált fiatal lányokat. Belekötöttek a gyermekeinkbe, akiket végül arra tanítottunk meg, hogy kerüljék őket, ha ilyesmi történik álljanak fel és menjenek arrébb. Természetesen ez sem jó megoldás, mert megkülönböztetésnek vehetik. A Kör utcai házban este öt és reggel hat között egy felügyelő lesz a gondozottakkal, ám ez sem megnyugtató, mert ha valaki italosan érkezik „haza” nem engedik be. De akkor hová megy?

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

 

A busz óránként jár a zsáktelepülésen és nyomban fordul is vissza, tehát a házból kiszorult szenvedélybeteg nem tudja egykönnyen elhagyni Ondódot. Nem tudjuk önállóságra nevelni a gyerekeinket, ha reggel-este kísérgetnünk kell őket. Sok idős él itt, ők tartanak attól, hogy a kiutasított személyek náluk keresnek menedéket. A kezeltek robbanékonyabbak, nem mindegy hogyan szólunk hozzájuk. Probléma még, hogy évente új emberek jönnek, tehát hiába ismerjük, szokjuk meg az ideköltözőket. Nem vagyunk elutasítóak, de ez a célcsoport nem egy zsákfaluba való. Nekik is nehéz úgy visszailleszkedniük, ha a szomszédjaik nem örülnek a jelenlétüknek – vélekedik. Véleményét osztja Jenei Veronika, akinek az édesapja otthona közvetlenül az új intézet mellett van. Ő attól is fél, hogy a környék nyugalmát felbolydító otthon miatt csökken a településrész jó híre, azzal együtt pedig az ingatlanok forgalmi értéke. Ez az esemény akár az itt megindult fejlődés útjába is állhat – fogalmaz.

Szignózott ellenállás

Ezen okokból aláírásgyűjtésbe kezdtek, a püspöknek küldött tiltakozó levelet a 536 választókorú lakos közül 432-en írtak alá. Az intézmény indításának mérlegelését azonban, hiába kért dr. Fekete Károlytól, mert abban a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség illetékes.

Utóbbi lapunknak jelezte: „a dokumentumhoz tartozó aláírásgyűjtő ívek tartalmi szempontból számunkra vitathatóak, mivel azokon sem állítás, sem kérdés nincs megfogalmazva arra nézve, hogy az emberek mihez adják a kézjegyüket, tehát az szignókat gyűjtő látásmódja meghatározó volt.” Ez annyiban befolyásolhatja az intézmény megvalósítását, hogy még fokozottabban fogunk figyelni a ránk bízottakra és az otthon működésére. A lehetőségekhez mérten igyekszünk felkészíteni a leendő lakóinkat a lakosság esetleges előítéleteire. Más befolyást nem látunk indokoltnak.

HBN–HABE


Lencz-telepi láncreakció

Hasonló fölháborodást keltett, amikor a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió a helyiek tájékoztatását mellőzve kezdte megszervezni a Debrecen-lencztelepi utógondozó intézetet tavaly ősszel. A támogatott lakhatásról a helyi önkormányzati képviselő érdeklődött az ott élők kérdései nyomán. Később a pontatlan hírek elterjedése oly mértékig növelte a lakosok ellenállását, hogy a szeretetszolgálat jobbnak látta új helyszínt keresni a kezdeményezésnek. Ebben az önkormányzat is segítségére van.








hirdetés