Jövőre visszavesz a tempóból a Wellhello

Akt.:
Wellhello
Wellhello - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A Naplónak adott interjúban Csöndör László Diaz, a Wellhello tagja beszélt díjakról, a fesztiválszezonról, és arról is, hogy a közeljövőben kicsit „visszavesznek”, inkább a pihenésre, töltődésre és az új dalok írására összpontosítanak.

„Nagyon jó buli volt a Zamaton. Mindig jó visszatérni Debrecenbe, szeretjük a várost, a közönséget. Nagyon lelkesek a rajongók, mindig érezzük a város szeretetét. Fontos számunkra, hogy az emberek ki tudjanak szakadni a hétköznapokból, és amíg a színpadon vagyunk, jól érezzék magukat. Debrecennek van egyfajta bája és romantikája, éppen ezért én például nem csak a koncertek kapcsán jövök el ide” – árulta el a Naplónak Csöndör László Diaz, a Wellhello tagja.

Fluor Tomit és Diazt vélhetőleg nem kell bemutatni senkinek, a 2014-ben alakult Wellhello zenekar tagjai ugyanis már évek óta a zenei szférában tevékenykednek. A Rakparttal ismertté vált formáció legutóbb Az utolsó hibám című dallal rukkolt elő, melyre múlt szombaton már a debreceni közönség is tombolhatott. A Napló Diazzal, azaz Csöndör Lászlóval beszélgetett a kezdetekről, a megújulásról és a tervekről.

Nemrégiben a Zamat Fesztiválon léptetek fel, milyen volt a buli, milyen a debreceni közönség?

Nagyon jó buli volt a Zamaton. Mindig jó visszatérni Debrecenbe, szeretjük a várost, a közönséget. Nagyon lelkesek a rajongók, mindig érezzük a város szeretetét. Fontos számunkra, hogy az emberek ki tudjanak szakadni a hétköznapokból, és arra a másfél órára, amíg a színpadon vagyunk, jól érezzék magukat. Debrecennek van egyfajta bája és romantikája, éppen ezért én például nem csak a koncertek kapcsán jövök el ide. Egy-egy kirándulás erejéig a barátnőmmel is el szoktunk ide utazni, vannak debreceni barátaink is.

Lecsengett a fesztiválszezon, most pihenés következik a zenekar életében?

Általában április-májustól kezdődik egy évben a koncertszezonunk, ami egészen szeptemberig nyúlik el. Most októberben lesz még két koncertünk, ezután viszont már a töltődésre és az új dalok írására összpontosítunk. Nagyon szeretjük a fesztiválszezont, de a végén már mi is elfáradunk. Nagyon fontos, hogy ne csak adjunk magunkból, hanem töltekezzünk is. Ilyenkor szoktunk például elutazni. De tervezünk olyat is Tomival, hogy három-négy napra elvonulunk egy vidéki házba és „kreatívoskodunk”, ötletelünk. Január-február környékén szoktuk átgondolni az évi koncerteket. Jövőre lesz ötéves a zenekar, és úgy döntöttünk, hogy csak húsz kiemelt koncertet adunk majd. Így több időnk jut a pihenésre, töltődésre, az új dalok írására, valamint más projektekre is.

Fluor Tomi például az egyik közösségi felületen írta meg, hogy szólólemezen dolgozik.

Nagyon nehéz időt szakítani másra, amikor egy évben 60-80 Wellhello koncert van. Ezek között muszáj pihenni, töltődni. Mivel jövőre kevesebbszer lépünk fel, jóval több időnk felszabadul, amit nem csak új Wellhello dalokra tudunk majd fordítani. Tomi is visszatérhet a régi gyökereihez, a hiphoposabb szövegekhez, amik nem feltétlenül a „wellhellosak”. Nekem pedig nagyon hiányzott, hogy másokkal dolgozzak újra, producer lehessek, amit régen is csináltam.

Számtalan koncertet adtok egy évben, viszont nagyon ügyeltek arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Ezt bizonyítja az is, hogy idén ti nyertétek el az év koncertjéért a Petőfi Zenei Díjat.

Az első évben több mint 150 koncertet adtunk, ez a szám azonban az évek folyamán fokozatosan csökkent. Pontosan azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minőség legyen a színpadon. Például tűzijátékkal is feldobjuk a bulit, vagy akár táncos lányok is vannak mellettünk. Legutóbb pedig egy egész szimfonikus zenekarral léptünk fel a Budapest Parkban. Nagyon fontos, hogy áldozzunk erre, hogy megbecsüljük a közönség bizalmát. Mindig az a cél, hogy akik megveszik a jegyet a koncertjeinkre, elégedetten menjenek haza. Nagyon örülünk a Petőfi Zenei Díjnak, hiszen ez a rajongók és a szakma közös elismerése – mindkettő nagyon fontos. Ezt egyébként azért a Budapest Parkos koncertünkért kaptuk, melyen Anger Zsolt is feltűnt. Vicces, mert ugyebár ketten vagyunk a zenekarban, így amikor valamilyen díjat nyerünk, el kell dönteni, ki viszi haza. Első alkalommal ezt kő, papír, ollóval oldottuk meg. Akkor Tomi nyert, azóta pedig váltogatjuk egymás közt.

Anger Zsolt alakítja az Arany­élet egyik legnépszerűbb karakterét, Endre bá’-t. Ráadásul most a sorozathoz is lett némi köze a Wellhellonak.

Igen, októberben lesz egy exkluzív koncertünk, amit az Aranyélet új évadához kötünk. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és büszke vagyok arra, hogy világszínvonalú. Izgalmas, nem kiszámítható, olyan csavarok vannak benne, amik mindig meg tudnak lepni. Először Anger Zsolttal ismerkedtünk össze, vele a Red Bull Pilvakeren is dolgoztunk már együtt. Illetve nemrégiben Ónodi Eszterrel és Thuróczy Szabolccsal is volt egy közös fotózásunk. Számunkra mindez óriási dolog, hiszen nagyon tiszteljük őket, és szeretjük, amiket csinálnak.

A Wellhello stílusa a 2014-es indulása óta mintha változott volna.

Igen, abszolút. A 2014/15-ös évben sok olyan zenei megoldást használtunk, amik visszakacsintottak a 80-as évekre. Tomi rengeteg olyan dalt hallgat, amik habár maiak, nagyon sok 80-as évekbeli stílusjegy van benne. Én pedig sok olyan szerzeményt hallgatok, amik konkrétan ebben az időszakban készültek. Mindkettőnkhöz nagyon közel áll ez a világ. Aztán ahogy telt az idő, úgy gondoltuk, hogy ha nem is gyökeresen, de változtatni kell. Szerettük volna kipróbálni magunkat más stílusokban is, hiszen előadóként fontos, hogy izgalmas maradjon a zenei világ, amiben mozgunk. Elkezdtünk kísérletezgetni, csináltunk pop-rockosabb dalt is, ilyen például a Senki nem véd meg című szerzeményünk. A régi szőke című dalunk pedig egy kicsit a hiphop és a soul világába ment el. Jövőre folytatjuk a kísérletezést, és lehet megint visszatérünk a 80-as évekhez, viszont már más irányból. Mindig nagyon figyelünk a megújulásra is, ami nem csak abból áll, hogy új dalokkal állunk a színpadra. Különféle zenei átkötéseken és látványelemekben is gondolkodunk, hogy azoknak is érdekes legyen a koncert, akik már többször voltak Wellhello bulin.

A megújulás terén említhető akár az is, hogy egy hatalmas szimfonikus zenekarral léptetek nemrégiben színpadra.

Mióta zenével foglalkozom, mindig ábrándoztam arról, hogy milyen lenne egy szimfonikus zenekarral színpadra állni. Nagyon sok külföldi videót néztem meg, és csodáltam azokat az előadókat, akik ezt meg tudták valósítani. Óriási álmom valóra azzal, hogy ez nekünk is sikerült, őszintén meg is hatódtam. Pejtsik Péter karmester segített az áthangszerelésekben, ami sokat jelentett, hiszen a fesztiválszezon kellős közepén nehéz lett volna mindezt segítség nélkül megvalósítani. Hatalmas élmény az életünkben a szimfonik: volt, amikor a színpadon egyszerre 55-en álltunk. Az volt az alapkoncepció, hogy a fellépés ne egy gyertyafényes andalgás legyen, hanem azt szerettük volna, hogy a szimfonikusok a mi zenekarunkhoz játsszanak hozzá, ezáltal pedig megmarad a koncertünk ereje. Ez így is lett, lehet, hogy sokan meg is lepődtek.

Más-más karakterek vagytok Fluor Tomival. Míg ő inkább ösztönösnek és lazának tűnik, addig te általában megfontolt és tudatos vagy. Ez a munkafolyamatokra is jellemző?

Tomi is rendkívül tudatos és komoly srác, attól függetlenül, hogy néha bolondozik. Rengeteg ötlete van, imádok vele dolgozni. Amikor munkáról van szó, mindketten nagyon komolyan vesszük azt, amit csinálunk. Én is ugyanúgy szoktam viccelődni, de a munkában nincs bolondozás. Rengetegszer előfordult például, hogy a fesztiválok között három óra alvás után bementünk a stúdióba, mert volt egy dalötletünk, amin aztán elkezdtünk dolgozni.

A zenei trendek vagy az ösztönösség és a flow kerül ilyenkor előtérbe?

Inkább az ösztönösség. Amikor elkezdtük a Wellhellot, akkor sem az volt a szemünk előtt, hogy éppen mi a trend. Hanem az, hogy milyen zenét szeretnénk csinálni, milyen zenei világba szeretnénk elmozdulni, egyediek szerettünk volna lenni. Akkor abszolút nem volt trend Magyarországon a 80-as évek. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy olyat csináljunk, amit mi jónak érzünk. És természetesen az a legjobb, ha ez a közönség ízlésével is megegyezik.

A Red Bull Pilvakernek is aktív résztvevője vagy. Hogyan látod, elérte a célját ez a kezdeményezés?

Igen, teljes mértékben. Rengeteg tanár írt nekünk, hogy bizonyos tanulók, akiket eddig egyáltalán nem érdekeltek a versek, most önként jelentkeznek, hogy feleljenek. Lehet, hogy a zenének köszönhetően könnyebben megjegyzik a verseket, de az is lehet, hogy a dalok inspirálják őket arra, hogy egyáltalán megtanulják azokat. A diákok is sokszor megkerestek. Volt olyan tanuló is, aki elkérte a zenei alapot a János vitézhez, amire egy iskolai fellépéshez volt szüksége. A 2012-es indulás óta kinőtte magát a rendezvény, évről évre egyre gyorsabban fogynak el a jegyek. Hamarosan pedig a jövő évi műsoron is elkezdünk dolgozni.

– Vass Kata –