Jövedelmi szakadékban

Jövedelmi szakadékban
© Illusztráció: Getty Images
Azért az több, mint kínos, ha egy vendéglátós cégtől minden második szakács, pincér szinte egy időben mond fel azzal, hogy a nyár elején irány a Balaton, ősszel pedig tovább Ausztriába. (Csodálkozni persze nem kell rajta, hiszen megyénkben a nettó átlagkereset 132 ezer forint, szemben az osztrákok 570 ezer forintjával). Petneházi Attila írása.

Ettől ez a „partizán akció” még azzal járhat, hogy a vállalkozó nem fogja tudni kiszolgálni azt a megrendelői kört, amit hosszú évek során kiépített. Nem marad más választása, mint az érdemi bérrendezés, csakhogy a vendéglátózás jövedelmezősége is (mint minden másé) felülről korlátos.

A szolgáltatói szektor ezzel a problémával nincs egyedül, hiszen a termelő vállalatoknál is egyre égetőbb a szakemberhiány. Ráadásul nem pusztán az a baj, hogy a magyar gazdaságpolitika az elmúlt 25 évben finoman szólva nem erőltette a tudás alapú iparágak megtelepedését, hanem, hogy a hagyományos iparágak termelékenysége is „a béka feneke alatt van”. Pedig nem lett volna szükségszerű, hogy hazánk megragadjon a közepesen fejlett országok szintjén.

Például Debrecenben is van olyan elektronikai cég, melynek minden alkalmazottja évente több mint 100 millió forintot termel. A gazdaság irányítói vajon mikor számolják ki, hogy az ilyen, tudásalapú tevékenységet végző vállalatoknál egyetlen mérnök annyi hozzáadott értéket állít elő, mint egy ötven fős varroda?!

– Petneházi Attila –


Az észt adjuk el, ne a muszklit! – Bérekben óriási a lemaradásunk
438 ezer 124 forint – egészen pontosan ennyivel haladja meg az osztrák átlagbér a hajdú-bihari nettó átlagkeresetet. A Napló által megkérdezett szakemberek szerint nem csak az a baj, hogy a gazdaságunk szekerét 25 év alatt sem sikerült a tudásipar szolgálatába állítani, hanem, hogy a hagyományos iparágaink termelékenysége is mélyen a sógoroké alatt marad.









hirdetés