Jószívű polgárként támadni: rendhagyó beszélgetés Kósa Lajossal és drMáriással

Egy demokráciában egy ország pont olyan, amilyen politikusokat választ, és a politikusok olyanok, mint az ország – vélekedik Kósa Lajos
Egy demokráciában egy ország pont olyan, amilyen politikusokat választ, és a politikusok olyanok, mint az ország – vélekedik Kósa Lajos - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Az egyikük az értelmes párbeszéd, a vita lehetőségének elvesztését sajnálja, a másik a gátlástalanságot látja rákfenének.

Kósa Lajos ország­gyűlési képviselő mondott köszöntőt drMáriás szombaton nyílt, Béke veled! című kiállításán a Modemben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ugyanaz a hét kérdés – nem hallották egymás válaszait – milyen reflexiókat csal elő a veterán politikusból (Kósa Lajos jelenleg a Fidesz frakcióvezetője, 16 éven át volt Debrecen polgármestere) és a hatalomtól független művészből.

A kiállítás címe Béke veled!, közben a tárlat egy ironikus-kritikus beszólás. Ki mindenkinek szól?

Kósa Lajos: Számomra ez nem „beszólás”. A Béke veled! egy Marx-ábrázolással együtt értelmezendő, amely őt egyházi vezetőként ábrázolja. Azt szimbolizálja, hogy a bolsevik felfogás, avagy a marxizmus is tőrőlmetszett vallás, annak ellenére, hogy antitézisként jött létre. Nem görbe tükör, és nem karikatúra. Szerintem félreérti, aki így nézi ezt a kiállítást. Egyedi világlátás drMáriásé. Mindenki jöjjön el és nézze meg: látni fogja, nem lehet a művészt beskatulyázni.

DrMáriás: A kiállítás címe azért érdekes, mert egyik olvasata szerint „megáld minket Marx Károly”, azaz vallás volt és maradt a marxizmus, másrészt mi a Béke veled! felkiáltással elengedjük magunktól őt és a kommunizmus ideológiáját. De egyben azt is elvárjuk, hogy többé ne lehessen újabb és újabb parlamenti választásokon arra hivatkozni, hogy a kommunizmus miatt vagyunk ilyen-olyan helyzetben. Azonban a kép és a cím együtt leginkább azt üzeni, hogy a művészet az, amely igazi békét tud nyújtani, mert a művészetben mindent szabad és mindenki megtalálhatja benne a kedvenc szigetét. Szerintem Gulyás Gábor (a kiállítás kurátora, a Modem volt igazgatója – a szerk.) nagyon ügyesen választott címet, ugyanis az nagyon érvényes a korra, amiben élünk, amelyben az egyén a békét keresi, miközben a pártok pont az ellenkezőjét teszik, hiszen harc nélkül nem tudnának hatalomra jutni.

Olyanok a politikusaink, amilyeneket megérdemlünk? A társadalom lenyomatai?

Kósa Lajos: Kölcsönös a viszony: egy demokráciában egy ország pont olyan, amilyen politikusokat választ, és a politikusok olyanok, mint az ország. Megfelelés és lenyomat. Szabad, egyenlő, titkos választás van. A pénztártól való távozás után persze mindenki azt mond, amit akar.

DrMáriás: Én inkább azt mondanám, hogy a politikusok gátlástalanul kihasználnak minden lehetőséget, ami csak a számukra adódik, s iszonyú gyorsan alkalmazkodnak ahhoz, ami éppen van. Ha hagyjuk magunkat, akkor valószínűleg teljes mértékben és minden vonatkozásban ki fognak használni mindnyájunkat azért, hogy hatalmon maradhassanak vagy oda kerüljenek. De a másik oldalon is ki kell alakulnia valamilyen politikai kultúrának, és el kell várni tőlük többet, mást. Jobban érdemes tanakodni, gyanakodni, visszaemlékezni bizonyos dolgokra, hogy például ugyanaz az ember két hete még teljesen más dolgot hirdetett. De a politikai kultúra idővel teremtődik meg, és csak akkor, ha a szavazók igényesebbek, szigorúbbak. A politikusok is csak akkor fognak komolyabbá válni. Szerintem ez a munka még előttünk áll. Nagyon fontos, hogy ne csak a politikusok támadjanak minket, hanem mi is őket, egyszerű, jószívű polgárokként. Hajtsuk ki belőlük azt, ami nekünk jár.

Mit szól ahhoz, amikor azt hallja, hogy Magyarországon az emberek félnek nyilvánosan politikai véleményt nyilvánítani?

Kósa Lajos: Aki ezt gondolja, szörföljön a neten, nézzen bele a tévébe, az újságokba, a Facebookba, és rájön, hogy ez egyáltalán nem igaz. Szerintem Magyarországon az égegyadta világon mindenki vállalhatja a véleményét. Vállalja is, ezt nem lehet letagadni. Ha van valahol szólás- és véleményszabadság, Magyarország ilyen hely.

DrMáriás: Nem tudom, hogy ez mennyire igaz vagy sem. A félelemmel sokan mint politikai eszközzel bánnak, hogy most ezért-azért valaki fél, nem meri felvállalni, kimondani a véleményét. Szerintem ez egy hülyeség. Egy értelmes ember képes megfogalmazni a saját igényeit, elvárásait és nem kell semmitől sem félnie. A problémákat meg lehet fogalmazni és meg is lehet oldani.

Melyik mai magyar politikust tartja a legtöbbre? Hogyan ábrázolná?

Kósa Lajos: Az én rajzkészségem megrekedt a kockaábrázolásnál, mert az akkori kurzus állandóan lakótelepeket, kockaházakat rajzoltatott. Sok mai politikust kifejezetten becsülök, nagyra tartok, de ha egyetlen embert kell mondani, akkor régi harcostársamat, barátomat, Orbán Viktort választom. Viszont az előbb említett okból fogalmam sincs, hogyan ábrázolnám.

DrMáriás: Erre a kérdésre azért nem válaszolok, mert nem szeretnék politikai szimpátiát kifejezni. Hiszen a magam köztevékenysége a pártatlanságon alapul. Mindegyik pártpolitikust megfestem, és bizonyos­fajta kritikával látom el. Ma egyértelműen Orbán Viktor a legerősebb, legstabilabb, legkarizmatikusabb, ettől függetlenül még rendelkezhet nagyon sok hibával. Ha hatalmon is marad, a rendszerének van miben fejlődnie. Ha netán nem tudja megtartani a hatalmát, akkor a rendszer hibáit mások fogják kijavítani. (drMáriásnak öt Orbán-portréja is látható a május közepéig nyitva tartó kiállításon – a szerk.)

Melyik jelenlegi politikust utálja a legjobban?

Kósa Lajos: Konkrétan nem utálok senkit. Sokakkal nem értek egyet, jó néhányan nem szimpatikusak, de nincs bennem utálat, nincsenek bennem ilyen negatív érzelmek. Ilyen alkat vagyok.

DrMáriás: Politikusok megfestésével felvállaltam a legbarátságtalanabb munkát, vagyis olyan emberekkel foglalkozom, akiket sokszor nem szeretünk, mulandónak tartunk. Bízom abban, hogy ha egyszerű emberként kritikát gyakorolunk a politikusunk iránt, akkor azzal hozzájárulunk ahhoz, hogy ne legyen olyan önkényes, elszállt, mint amilyen olykor. Az aktív demokrácia kialakításához fontos lerombolni a politikusok mítoszait. Gondoljunk Svájcra, a legfejlettebb állam a világon, ahol azt sem tudják, ki a miniszterelnök. Lehet, hogy ez a követendő példa, mert nemcsak az a fontos, hogy minden nap harcba induljunk valakiért, hanem az is, hogy esetleg jól éljünk. Ha csak gyűlöletből építkezünk, legfeljebb Ugandáig jutunk.

Mi a mai magyar politika legnagyobb rákfenéje?

Kósa Lajos: Jó kérdés. Talán egy kicsit értelmiségi megközelítés, de számomra a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nyilvánosságban teljes egészében elvész a tartalmi, érvek mentén kibontakozó vita, párbeszéd. Nincsen. Senki nem olvas el húsz sornál többet. A főszerkesztőd azt mondja, nehogy már egy kolumnát írjál, ám olyan leadet adj a cikkednek, aminek nem sok köze van a belső tartalomhoz, legfeljebb foltokban, de keltse fel az olvasó érdeklődését. Az egész közélet átment vagdalkozásba, ahol csak az indulat, csak az utálat van jelen. Kortünet is ez, hiszen míg az internet előtti időben ez a típusú kommunikáció egy szűkebb körre korlátozódott, addig ha most valaki leír valami rettenetet, az bárhol megjelenhet. Nagyon tanulságos, hogy egy-egy történet miként bontakozik ki egészen gyomorforgató módon a nyilvánosságban. Ha van igazi probléma, akkor az a párbeszéd, a kommunikáció teljes ellehetetlenülése. Mindez nem önmagán a politikán, a médián múlik, hanem egy folyamat része, és nem is tudom, miként lehetne kezelni.

DrMáriás: Leginkább a gátlástalanság. A rendszerváltás után teret nyerő menedzsertudat, hogy bármit meg lehet tenni, a siker érdekében bárkit el lehet adni, beszűrődött a politikába is. Bármit megtenni, bármit hazudni, bármit ígérni: ennek nem így kellene működni, elvárható lenne, hogy ne mondhassanak mindenféle hülyeséget, egyik nap A-t, a másikon meg B-t. Más kérdés, hogy ez a harc olyan kiélezett és mélyreható, hogy a gátlástalanság csak fokozódni fog, jól tudom.

Mit utál a legjobban a mai magyar médiában?

Kósa Lajos: Nem szoktam ilyen kérdéseken töprengeni. Az a folyamat, amiről az előbb beszéltem, az nagyon nem jó.

DrMáriás: Azt, hogy teljesen elvakult, legyen „jobb vagy baloldali”. Egyiknek sem érdeke, mert nem úgy működik a játék, hogy bármit mondjon a valóságról. Tehát nem az az érdekes, hogy Mari néninek nincs mit ennie, és éhen hal a szobájában, hanem arról írnak, hogy a másik oldalnak az ezét-azát. Ez olyan szinten idióta, a valóságot kizáró, ami maximálisan megfelel a politikusoknak. Tehát nem arról beszélnek, hogy etessük meg a Mari nénit, hanem egészen banális módokon arra sarkallják az embereket, hogy nyírják ki egymást.

– Ratalics László –


Örömmel vállalt benne szerepet

A szombaton nyílt kiállításon Kósa Lajos mondott elsőként köszöntőt. – Tekintettel arra, hogy a „Béke veled!” sok közéleti személyiségről, politikusról készült portrét vonultat fel, Angi János, a Déri Múzeum igazgatója kért fel arra, hogy szóljak néhány szót. drMáriást volt szerencsém személyesen ismerni, egy rólam készített festménnyel is megajándékozott, nagy örömmel vállaltam a felkérést, mert szeretem a művészetét – árulta el érdeklődésünkre az 1990 óta folyamatosan országgyűlési képviselőként is tevékenykedő politikus.


Kínai nyitás Máriás-módra

drMáriás is rajta van a keleti nyitáson, Lomtalanítás című könyve jól fogyott Kínában. Mint mondta, egy Magyarországon élő kínai műfordító, aki Márait, Esterházyt, Kertészt ültetett át az idegen nyelvre, találta meg és tartotta fontosnak a kiadását. – A sikerből az látszik, hogy a mi történeteink lehetnek rokonok más, távoli világokéival. Amiről mi, magyarok beszélünk, egyetemes tud lenni. Nem olyan távoliak a kínaiak, mint gondoljuk, mentalitásban több tekintetben közelebb vannak hozzánk, mint akár az osztrákok – kommentálta az alkotó, aki nem mellesleg a Tudósok zenekar frontembere is egyben.



Kortárs színezet, mindennapi történelem

Minden eddiginél teljesebb kiállítás nyílik drMáriás, azaz Máriás Béla alkotásaiból szombaton a Modemben.



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés