Hivatás lett a nyári munkából: a balmazújvárosi lány nagy kalandja

Mostanában csak álmodhatunk mesebeli szigetekről, pálmafákról és az édenkertről, azonban vannak olyan szerencsés megyénkbeliek, akik az év 365 napján élvezhetik a „földi paradicsomot”.

Bíró Ildikó, a balmazújvárosi gyökereire büszke, huszonnyolc éves fiatal lány is azon szerencsések közé tartozik, akik a jelenlegi helyzetet álomszép környezetben „vészelhetik túl”. Ildikó 2015 szeptemberében utazott el a Lanzarotéra, a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibbre, ahol elmondása szerint megtalálta a számításait. Hazánkban az elmúlt években igazán kedveltek voltak a Kanári-szigetek egyes térségei, sokan választották úti célnak, ezért is kérte fel a Napló a balmazújvárosi fiatalt, hogy mutassa be, illetve számoljon be az eddig ott szerzett élményeiről.

Animátor, edző

– Nyári munkának indult az egész utazás, egy hirdetésben figyeltem fel a következő felhívásra: „A legbulisabb külföldi nyári munka” – melyik fiatal ne ragadná meg az alkalmat? Egy közvetítőcégen keresztül jutottam ki Lanzarotéra, először gyerek­animátorként dolgoztam egy ottani hotelban, első körben tíz hónapot töltöttem a szigeten, majd hazatértem. Életem egyik legemlékezetesebb tíz hónapja volt, majd másfél hónap után úgy döntöttem, hogy ismét nekivágok. Hiányzott az ottani légkör és minden, ami körbevesz. Sodródtam az árral, pörögtek az események; ma már ötödik éve, hogy kint élek, két éve, hogy nem gyermekanimátorként, hanem fitneszedzőként dolgozom, és imádom!

„Természetesen nagyon hiányzik a családom és a hely, ahol felnőttem, igyekszem 4-5 havonta hazautazni, azonban úgy érzem, hogy a Kanári-szigeteken találtam meg a számításaim”

– kezdte élménybeszámolóját.

Léteznek legendák

Ildikó Lanzarotét a Kanári-szigetek egyik legkülönlegesebb szigetének nevezte, szerinte olyan az egész térség, mintha a Marson lennénk. Vulkanikus szigetről van szó, amelyről azt tartják a legendák: a szigeten minden kisebb domb egy vulkán. A térséget eleve egy vulkánkitörés formálta még az 1700-as években, az egész sziget sziklás, fekete vidék, ahol nem sok zöldterületet találnak a turisták, de az ide érkezők nem is azért vágynak a Kanári-szigetek legkeletibb részére. – Csodálatos az egész övezet. Ha felmegyünk egy-egy hegytetőre, belátjuk az egész szigetet, rengeteg turisztikai látnivaló van, főleg természeti látványosságban gazdag, nincsenek nagyvárosok, nem „tombol” náluk az éjszakai élet, voltaképpen maga a természet az, ami elvarázsolja és rabul ejti a turistákat – mondta.

Lelassult élet

„Aki nyugodtságra és aktív pihenésre vágyik, annak kitűnő választás lehet Lanzarote, itt az emberekre nem a bulizás a jellemző, inkább a közösségi élet: kiülnek teraszokra, éjszakáig nyúló vacsorák vannak.”

A generációk nem szigetelődnek el egymástól, gyerekek, felnőttek és nagyszülők egyaránt a tereken vannak, együtt élik a mindennapjaikat, amelyekre a következő jellemző: „rá­érünk, majd holnap!”. Lelassult életet élnek, ez talán azért is van így, mert az év 365 napján mindig süt a nap, nagyon jó az idő. A turistáknak inkább azt ajánlanám, hogy január és május között látogassák meg a szigetet, ugyanúgy jó az idő, viszont nem annyira szeles, mint nyáron – fűzte hozzá.

– Nincs tömegnyomor, könnyen áttekinthető és felfedezhető a sziget, akár autóval is; szép és gondozott térség, ahol a gyerekek ugyanolyan jól érezhetik magukat, mint a felnőttek. A bor szerelmesei sem maradnak finom zamatok nélkül, hiszen a sziget igazi borvidék, és nagyon finom bort készítenek, megéri megkóstolni – hangsúlyozta végül.

Nagy Emese