Jól csinálni csak örömmel lehet

Akt.:
Extrém rajongói sztorija nincs, manapság már az is elég kivételes dolog, mondja, ha az emberek pénzt áldoznak arra, hogy hallhassák
Extrém rajongói sztorija nincs, manapság már az is elég kivételes dolog, mondja, ha az emberek pénzt áldoznak arra, hogy hallhassák - © Fotó: Matey István
Debrecen – Caramel szerint meg kell adni az esélyt a tehetséges fiataloknak, a legfőbb veszély viszont a kiégés. Interjú Molnár Ferenc ,,Caramel” zenész-énekessel.

A kiváló zenész-énekest 2004-ben ismerhette meg az ország, a következő év tavaszán pedig megnyerte a Megasztár második szériáját. Pályája azóta is egyenesen ível felfelé. Nemrég a Kölcsey Központban lépett fel, ahol az óriási pörgés ellenére szinte régi ismerősként engedett betekintést az életébe.

Mennyit és hogyan készülsz egy fellépésre, például a debrecenire?

Caramel
: Ez változó, negyed- vagy félévente eléggé megújítom a műsoromat. A nyári szezonra, vagy akár egy fesztiválra is teljesen más show-val kell készülnöm. Egyes helyen picit letisztultabb, akusztikus hangzású hangszerelést valósítunk meg, máshol kicsit zúzósabbat, ezt helyszíne válogatja. Amikor összeállnak a szettek, egy-két hét alatt lepróbáljuk, onnantól kezdve nagyjából önálló a dolog. Minden koncertre fel kell készülni, hiszen mindig vannak helyi adottságok, ami tőlünk független és igényel némi technikai felkészülést. Még az utolsó pillanatban is változhat, hogy éppen melyik dal hangzik el. Ha kell, fellépés alatt korrigálunk, mert próbálok a közönséghez alkalmazkodni.

És ha fellépés közben kell változtatni?

Caramel: Egyszerű, hiszen már sok-sok éve együtt dolgozom a csapatommal. Egy rezdülésemből érzékelik, vagy én az övékből, hogy mi történik, szinte ösztönösen működik nálunk. Persze előfordulnak pici malőrök, amit a közönség talán észre sem vesz, de folyamatosan dolgozunk ezeken. Egyébként ez az élő zenélés varázsa, ha valami apró bakiba, technikai ellenállásba ütközünk.

Mennyit dolgozol naponta?

Caramel: Elég sokat. Nem szeretem ezt a szót, hogy átlagember, mert én is annak tartom magam, de a munkánk kicsit extrémebb annál, minthogy reggel nyolckor bemegyünk a munkahelyre, majd délután négykor végzünk. Nálunk teljesen kötetlen, elég sűrűn előfordul, hogy reggeltől hajnalig dolgozunk. Ez a nehézsége, de ha valaki nagyon szereti csinálni, mint én, akkor annak nem olyan nagy probléma. Természetesen lemondással jár: keveset vagy otthon a családdal, az ilyen programokban nem tudsz úgy részt venni, ahogy szeretnéd. Amikor ott vagy, akkor is fáradtan. De kárpótol, amikor az ember a színpadról látja a boldog, csillogó szemeket. Ilyenkor azt érzem, erre a másfél órára kicsit sikerült őket kirángatni a sárga csekkek okozta depresszióból, s ez jó érzéssel tölt el. A legfontosabb, hogy a hallgatóságnak örömet tudjunk szerezni, illetve én is élvezzem, amit csinálok.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Hogyan éled meg a rajongást?

Caramel: Le kell szögeznem, az én közönségem nem a bugyidobálós rajongó típus. Nem is a rajongó a legmegfelelőbb szó. Tegnap (interjúnk május 15-én készült – a szerk.) kaptam két rajzot, az egyik ceruzával, a másik temperával készült, engem ábrázoltak, s látszott mennyi munkát fektettek bele. Óriási dolog, amikor olyan ajándékot kapok, amibe valaki energiát és időt öl. Extrém sztorim nincsen, manapság már az is elég extrém, ha pénzt áldoznak az emberek arra, hogy hallhassanak.

Milyen csalódások érhetik az embert úgymond sztárként, hogyan dolgozod fel?

Caramel: A legkomolyabb veszély a kiégés. Amikor valaki céltalanul akar szerepelni, azzal ez gyorsan megtörténhet. Nem mindegy, milyen indíttatásból csinálod. A legfontosabb, hogy örömet okozz saját magadnak és a közönségnek is. Ha ezt valaki elfelejti, előjöhetnek a problémák. Talán az is veszélyes, ha túl hirtelen kerülnek bele, mint én, a Megasztár alatt. Jónéhányan nem tudják helyesen kezelni, ami bizonyos fokban érthető. Az összes többi nem lényeges, nem foglalkozom azzal, más mit csinál, éppen hol tart. Nem mérvadó, csak a saját dolgaimra koncentrálok.

Említetted, hogy a dalaid „nem folynak a rádióból”. Történt változás e téren?

Caramel: Még mindig nehéz a helyzetem, és mindenkinek, aki nem tingli-tangli zenékkel áll elő. Mi, előadók, örökké elégedetlenek leszünk azzal, hány dalunk, milyen minőségben jut el a közönséghez. De ezen már túlléptem. Nem igazán hallgatok rádiót, viszont nincs okom panaszra, mert a legutóbbi dalaimat, a „Még egyszert” és a „Jelenést” szerencsére szép számmal játsszák.

Tavaly ősszel jelent meg Epicentrum címmel az új albumod. Van kedvenced a lemezről?

Caramel: Egyet nem tudnék kiemelni, mert nagyon kerek anyag lett. Rengeteget dolgoztam a hangzáson. Úgy szeretem ezt az albumot, mintha egy dal lenne. Inkább szikárabb, szárazabb, úgymond világkritikus lett.

Minden egyes dal kicsit különbözik a többitől…

Caramel: Soha nem dicsértem egyik albumomat sem, de ezt azért szeretem nagyon, mert mindegyik dal más hangulatú, más üzenettel, más dologról. Ez tőlem szokatlan, de mindent beleírtam, amit gondolok erről a felgyorsult fogyasztói társadalomról. Viszont van egy másik zenei oldalam is, mint a Lélekdonor, a romantikusabb, balladisztikusabb.

A The Voice tehetségkutató műsor után jelenleg az Ének Iskolája egyik tanárbácsijaként láthatnak vasárnap esténként a televízió képernyőjén. Mennyire nehéz gyerekeknek útmutatást adni?

Caramel: Talán kényesebb a helyzet, mert a gyerekek roppant érzékenyek. Nem mindegy, mit mondok, hogyan bánok a kritikával. Nagyon finoman és óvatosan kezelem. Fontos közel kerülni, megismerni őket, mert így tud személyes kapcsolat kialakulni. Ha az ember már ismeri a tanítványát, jobban tudja, meddig mehet el, meddig feszítheti a húrt.
De a felnőtt előadók is nagyon érzékenyek, bár rutinosabbak. A The Voice-ban sok visszatérő volt, akik 20-30 évig a popszakmában dolgoztak. Akár háttérénekesként, akár dalszerzőként, ezért velük kicsivel határozottabb léptekben haladtunk a munkával. Legtöbbjüket ismertem már a pályáról, így teljesen laza, face to face kapcsolat alakulhatott ki. Olykor azonban vigyázni kellett, mert volt közöttük meg nem értett zenész is…, az is egy lelkiállapot. Ugyanaz az alapja, mint mindennek az életben, jóindulattal, segítőszándékkal csináld a munkádat. Az Ének Iskolája esetében nagyon ügyelek arra, hogy semmi bántó ne legyen a kritikámban, vagy a személyes kapcsolatunkban, ne lehessek fájó pont a számukra. Az ő fejlődésük és boldogságuk miatt abszolút megéri.

Mennyire követed a mentoráltjaid útját, miután lecseng a showbiznisz?

Caramel: Alapvetően követem, de van egy szétszaladás a szélrózsa minden irányába, ami szerintem ezeknek a műsoroknak az egyik legnagyobb hibája. Vagy nevezhetjük hiteltelenségnek is. A The Voice után dolgoztam Henderson Dáviddal, írtam neki egy dalt, aztán most is tervezzük, hogy összehozunk egy olyan nótát, aminek én vagyok a szerzője, valamint zenei producerként részt vennék az dolgaiban. De ott van Gájer Bálint is, akit anno a döntőig sikerült elvinnem. Rá szintén büszke vagyok, mert szépen magára talált. Hihetetlen, hogy a tehetségkutatók révén megvalósuló esély mennyit változtathat egy-egy ember életén. Ahogy én is a Megasztárnak köszönhetem, hogy ki tudtam bontakozni és új életpályára állhattam rá.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Más az apaság annál, amit vártál?

Caramel: Az apai ösztönök sokáig nagyon erősek voltak, s nem igazán érdekelt kivel, csak legyen gyermekem, mert annyira vágytam rá. Aztán amikor boldog, harmonikus párkapcsolatom lett, majd megfogant a kislányom, leesett, ez egy jutalom a Jóstentől. A családalapításnál a gyerek soha nem lehet cél, az mindig jutalom. Nem tudom, miért kapunk ekkora ajándékot, mert valószínűleg nem érdemeljük meg. Szinte szavakba sem önthető milyen érzés, mikor először pillantod meg a gyermekedet a születése után, aki a szemedbe néz és rájössz, ismered. A kislányomnál ezt éreztem. Mint egy „régi ismerős”, aki beléd lát. Minden nap egy csoda, már több mint nyolc hónapos és látom, ahogy a személyisége kibontakozik. Egyre több mindent csinál, már azt is mondja, apa vagy anya. A fontossági sorrend totálisan megváltozik az emberben, az apaság azonnal az első helyre ugrott. Kicsit felelősségteljesebben gondolkozom, hosszabb távra tervezek, mert az ő jövője a legfontosabb. Az Ének Iskolájában is olyan csodás, ahogy jönnek és magukat akarják kifejezni, megmutatni, mit éreznek belül. Egy kisbaba is ilyen, ha megnézed az ovisokat, mindig rajzolnak, színeznek, építenek, alkotnak valamit. Még akkor is, ha tanulnak, tenni szeretnének a világért, ezt nyilván felnőtt korunkra elfelejtjük, de ezért is szeretem nagyon a gyerekeket. Ők még tudják az alapigazságot, amit mi már nem.

A munka mellett mennyi időd marad a családra?

Caramel: Sokkal kevesebb, mint szeretném. Folyamatosan azt érzem, lemaradok valamiről, ami egyébként meg is történik. Nagyon sokszor a párom küld videofelvételeket telefonon, „Na most nézd meg, Sophie először állt fel a kanapén!”, ezekről úgymond lemaradtam. Úgy próbálom beosztani az időmet, hogy tudjak otthon is lenni, valamint a munkára is koncentrálhassak. Egészséges, ha keressük az egyensúlyt.

Május 3-án Craig Daviddel volt közös nagy koncerted Budapesten, a Syma Csarnokban. Ilyen koncert is szerepelt a kis Molnár Ferike „bakancslistáján”?

Caramel: Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez megvalósul. Amikor a múlt évben megkeresett a szervező cég Craig David angliai menedzsmentjével karöltve, nem is hittem el, hogy engem választottak. Egy héttel a koncert előtt gyorsultak fel az események, ekkor már tudtam, komoly dologról van szó. Óriási érzés, amikor közös koncerten léphetsz fel a példaképeddel és egyenrangú félként kezelnek. Nagy kihívás volt, de nagyon tanulságos. Remélem, lesz még egy-két ilyenben részem, de ha nem, már ez is életre szóló élmény volt.

Könnyen megtaláltátok a közös hangot?

Caramel: Nem beszéltünk túl sokat, ilyenkor a zene mindent elmond. Közhely, de nagyon igaz: az előadót, ha ő a szerző is egyben, a dalain keresztül baromira meg lehet ismerni. Azt éreztem, ismerős idegennel állok szemben. Ilyenkor elég egy pillantás. Meghallgatni egy dalt, kicsit utánaolvasni, beszélni vele egy-két mondatot, onnantól kezdve tudod, van-e kapcsolódási pont, vagy nincs. Nálunk megvolt, és ez remek érzés.

– Dzsubák Tamás –


Romantikával is hódítana

Caramel idén egy különleges, csak romantikus dalokat tartalmazó lemezt szeretne készíteni. December 20-án a Papp László Sportarénában nagy koncertje lesz, amire különleges hangzással, hangszerekkel, színpadi látvánnyal készülnek. – Nagy titkot árulok el, de a táncterén valamennyi népzenei elem is várható, valamint rendkívül érdekes vizuális világot álmodtunk meg – említette. Más terveiről szólva, elmondta: folytatódik az Ének Iskolája, melyben négy tanítványával (Nagy Bogival, Janca Áronnal, Győrfi Dzseniferrel és Varga Norbival) szeretnének egy-egy közösen, vagy Caramel által írt dalt tető alá hozni a TV2 engedélyével. – Szeretnék megfinanszírozni a gyerekeknek egy-egy videoklipet, ezenkívül a dalszerzésre is nagyobb hangsúlyt fektetnék 2015-ben – fűzte hozzá.

Címkék: , , , ,


Sporthírek






hirdetés