Jöhetnek a hullámok

Balaton
Balaton - © Fotó: Czeglédi Zsolt
Ha a világ legszebb tájait és építményeit képeken csodáljuk, mindig oda vágyunk. De emlékeznek arra az utazóra, aki folyton a túlpart titokzatos fényeit kívánta? Ám amikor eljutott oda, egy zajos forgatagban találta magát; se a színek, se a hangok nem voltak kedvére valóak, ismét a túlpart látszott kedvezőbbnek abban a megvilágításban. Ne higgyük, hogy ez nem történhet meg velünk is: tömegnyomor a velencei lagúnákban, a kínai nagy falon, a pisai ferde toronynál, Róma szívében vagy éppen az álomszigeten. Barak Beáta írása.

Az ember mindenhol ott van – még ha csalódás, akkor is igaz: a legelhagyatottabbnak tűnő magasságokban is tömött sorokban vezetik őket a serpák. Egzotikus romantikára vágyik? Oké, de számíthat rá, hogy szembejön valamelyik szomszédja.

De egy felmérés szerint, amivel én mélységesen egyetértek, a tipikus magyar utazó a magyar tengert érzi igazán magáénak. Balaton, bőséges étkezés, bor (és sör), ami belénk fér, túra helyett pedig wellness. Lustálkodás, kényeztetés, semmi egészséges étkezés.

Abban sosem csalódunk. Akkor sem, ha épp esik, emiatt Tihanyt kell megmászni, de akkor sem, ha lángost falva és dideregve nézzük a partszéli köveken felkorbácsolt hullámokat. Holnap úgyis kisüt a nap, holnap úgyis megtanulunk úszni, vagy felfújjuk a marha nagy matracokat. Nem csak a látvány, inkább a gyerekkori életérzés: Balaton, visszavágyunk!

Barak Beáta








hirdetés