Jó napot kívánnak?

Jó napot kívánnak?
© Illusztráció: Getty Images
Mostanában elég gyakran kezdek beszélgetésbe addig ismeretlen embertársaimmal. Sőt, olykor többen is részt veszünk a diskurzusban. A helyszín jobbára egy, a Debrecen megyei jogú város kulturált közösségi közlekedését elősegítő megálló. Ahol a buszunkra várunk. Témánk pedig az időjárás. T. Szűcs József írása.

Amelyről néhány évtizeddel ezelőtt azt hittem, hogy csak angolok képesek ilyesmin vergődni. Merthogy, mit lehet ezen naponta ragozni? Időjárás van, volt, lesz. És kész. Azóta viszont számtalanszor tapasztaltam, hogy nem úgy van az. S végképpen nem úgy lesz. Ráadásul nemcsak én vénültem azóta néhány évtizedet, hanem időjárásunk is. Talán ez is közrejátszik abban, hogy ma már jóval többet látok a felhők mozgásában, mint azt, hogy számomra jó felé tartanak-e vagy sem. Hanem azt is megtanultam, megtanultuk – bár talán még nem elegen a Föld hétmilliárd lakójából – hogy mindennapos, látszólag jelentéktelen cselekedeteinkkel is befolyásolhatjuk azt, hogy milyen idő virrad ránk. Ha nem is holnap, de azt mindenképpen, hogy utódainkra lakható Földet, s ehhez elviselhető időjárást hagyunk-e. Amikor azonban környezetvédelmi világmegváltásunk aktuális teendőit vennénk számon általában jön a busz, s csak a legfontosabbak levonására marad időnk. Például arra, hogy a világ sorsát befolyásolni képes potentátoknak reggelente munkába menet szintén gyakrabban kellene szóba elegyedniük egymással. S vélhető vesszőparipájuk, a soha meg nem értéshez vezető politizálás helyett inkább nekik is az időjárás kedvezőnek aligha mondható változásairól, annak okairól, kihatásairól, a várható kihívásairól, az elengedhetetlenül szükséges teendőikről kellene eszmét cserélniük. Már ha ugyanabból a jelképes megállóból szoktak reggelente teendőik felé indulni. A lényeg, hogy olyan hely legyen, ahol csak dohányozniuk tilos. A gondolkodás, s a felelősség vállalása viszont korántsem. Sőt! Számukra kifejezetten kötelező lenne.

– T. Szűcs József –








hirdetés