Jézuska-várás

Jézuska-várás
© Illusztráció: Getty Images
Már elkezdtük várni a Jézuskát! Annál is inkább, mert augusztus 20-ra kis csokoládé Szent Istvánt nem árulnak, de a mikulások – imitt, amott – már mutatják magukat. Most meg már a mikulások nemsokára a húsvéti nyuszikkal fognak küzdeni a nagy bevásárlóközpontokban. Réti János írása.

Már nézegetjük a kirakatokat, sőt olykor be is lépünk üzletekbe, mert már azon jár az eszünk, hogy kinek mit kellene venni a fa alá. Aztán a nézelődés jóval tovább tart, mint gondoltuk, mert közben elsősorban magunknak nézünk ezt-azt, és avval több idő telik el, mint amíg megvesszük a mamának a teás kancsót. Viszont a pulóverek és cipők gazdag kínálata elvonja a figyelmünket. Finoman fogalmazva. Nem mintha a mama kancsója nem lenne fontos, de pulóvert – magunknak vagy a gyereknek – nehezebb választani, mint teás edényt. Persze azt sem tudjuk, hogy a mamának kell-e teás edény egyáltalán, a lényeg az, hogy valami kell neki a fa alá!

A baj itt kezdődik. Karácsony arról szól – valójában –, hogy örömet szerezzünk egymásnak! És azzal folytatódik, hogy nem tudjuk ki minek örülne a környezetünkben. Mert nem ismerjük igazán egymást, nem tudjuk ki –idős, felnőtt, gyerek – minek örülne igazán. Ekkor következnek azok a dolgok, amiket magunknak veszünk – válogatunk meg mérlegelünk is rendesen –, de a szöveg az, hogy az egész családé. Ez igaz, de azért a legfontosabbak azok a kütyük, amit tulajdonképpen magunknak választunk. Ekkor következnek a távolabbiak, ez már fogós feladat. Próbálunk arra emlékezni, hogy tőlük mi, mit kaptunk tavaly? Ez persze nem jön be, marad a „szerény” figyelmesség.

Na itt lenne fontos ismerni a másikat, a többieket! Emlékezni rá, hogy a keresztapa egyszínű zoknit hord és nem csíkosat! Hogy a nagynénénknek már kezd szétmenni a pénztárcája és az unokaöcsénk nem tud stratégiai játékkal játszani. Viszont a nagybácsinak tényleg jól jönne egy teás edény! Viszont, ha nincs szerencsénk, akkor mi is olyan meglepetést kapunk, amiből már öt is van otthon.

Szóval kezdjünk el figyelni egymásra és akkor sok fontos apróságot tudunk meg a velünk vagy körülöttünk élőkről. Nem nagy dolgokról lesz itt szó, de olyan „apróságokat” igen, amikből megérezzük, hogy figyelnek ránk. És ha mi figyelünk rájuk, akkor ők akkor ők is figyelni fognak ránk. Jöhet a Jézuska! És az is örül, aki kapja és az is, aki adja az ajándékot.

– Réti János –








hirdetés