Jegyzet: You, too?

Bono, a U2 frontembere
Bono, a U2 frontembere - © Fotó: AFP
Mióta az eszemet tudom (a pontos dátumára nem emlékszem), az akkor hírhedettnek kikiáltott, s a Szovjetunió felett lelőtt amerikai felderítőgépet fonetikusan, U-2-esként emlegették a magyar nyelvben. Még fonetikusabban: u kettesként. S ha már így alakult, ebben a megkövült állapotban maradt meg az idők végezetéig. Mondanám, de megüti a fülem a háttértévéből egy bájos női hang. Amely a „ju-tú” lelövéséről beszél. Hirtelen azt hittem, hogy az egykori népszerű rockbandát érte tragédia. Merthogy ők meg, kiejtve, már ju-túként lettek népszerűek nálunk is. T.Szűcs József írása.

Írásban egy kötőjel különbözteti meg őket, de az eredeti angol-amerikai hangzásuk teljesen egyforma. Csakhogy mi nem vagyunk angol-amerikaiak. Mellesleg néha sajnálom, de most nem ez a témánk. Hanem az, hogy a magyarban gyökeret vert két különböző kiejtés ez esetben nem csupán formai apróság, hanem két nagyon eltérő jelentést hordoz. Cseppet sem mindegy hát, miként mondjuk. Ugyan több is veszett már a fordítás mezején, de szerintem ez olyan jelentős különbség, amelyet a magyarításra vállalkozónak, akár fiatalkorúként is illik tudnia. Ezért a Gary Powers annak idejét lelőtt gépét, a repülés előzményeit és fejleményeit taglaló filmben nem lenne szabad makacsul és csakis „ju tút” használnia. Merthogy az egy más, jóval kellemesebb és békésebb káposzta. (Avagy kávéház.) Még akkor sem megengedett, ha az eredeti hangban ezt hallja a fordítója. Mindenesetre az ismeretterjesztő filmek örvendetes gyarapodásával, én legalábbis örülök neki, sokasodnak a bántó a melléfogások is. Például amikor a fordítandó nyelv hemzseg egy az egyben latin kifejezésektől. Merthogy ők nem fárasztották magukat azzal, hogy anyanyelvesítsék ezeket. Ám a magyar megtette, s évtizedek, de inkább évszázadok óta az anno magyarra fordított szavakat használja. A nagyközönségnek szánt szövegekben mindenképpen. Ám a készülékből hallható „fölémondás” alapján a fordító és a fordítás átvevője erről még nem értesült. Ezért csakúgy röpködnek az echte magyar szövegkörnyezetben a változatlan formában hagyott latin szavak. Egyiket, másikat persze megértjük, elvégre kultúrnemzet lennénk. De lehet-e az ilyen latin-magyar nyelvi keveréket teljes értékű fordításnak nevezni? Szóval szaporodnak az olyan egyáltalán nem (gén)kezelt, de még csak el sem gereblyézett fordítások, amelyeket a magyar néző alig érthet. Teljes mélységében és árnyalataiban semmiképpen. Hacsak nem latinul folyik a társalgás meghitt magyar családi körökben.

Meglehet kukacoskodás részemről, hogy ilyen „apróságokat” szóvá teszek. Pedig gyermekkoromban sokszor akár félórákra kimaradt egy-egy adás hangja. Ilyen tévés emlékekkel talán inkább örülnöm kellene, hogy most száznál több csatornát nézhetnék. S nem azon rágódni, hogy a mai magyar valóságban újabb olyan szakmára akadtam, amelyet nagyon gyakran nagyon nem szakemberekre bíznak. S ők bizonyára lelkiismeret furdalás nélkül, telve önbizalommal vállalják is. Ahogyan ez nálunk szokás. Igaz, leginkább a politikai világában.

– T. Szűcs József –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés