Jegyzet: Víznyerők

Akt.:
Jegyzet: Víznyerők
© Illusztráció: AFP
Életem legjava – értsd legjobb – vizét már gyermekként megittam. Azóta is ez a kiválóság mércéje számomra eme italkategóriában. Sajnos, bármely általam azóta kipróbált, fogyasztott víz sem nyomokban, sem nyomelemekben (?), de legfőképpen ízben nem hasonlít rá. T. Szűcs József jegyzete.

Merthogy bukéja volt ennek a víznek kedves olvasóm, bukéja. Méghozzá olyan intenzív íze, illata, zamata, hogy nemhiába mindhiába keresem a hozzá hasonlót. Maradnak tehát, a többé-kevésbé egyen vízek, amelyek számomra jobbára csak a címkéjükben, meg árukban különböznek egymástól. Merthogy legtöbbünknek már nem elég (jó) az amúgy (legtöbb településen) kiváló csapvizünk. Inkább palackosat veszünk.

De miért is nem futott be nagyobb karriert napjainkra az az ártézi víz, amelyet az elején említettem. S amely számomra azóta a (szeszmentes) itókák non plus ultrája? Nos, először is lehet, hogy csak ezen a hevesi község közkútjánál volt ilyen jó az íze. Bár ezt rögvest cáfolnák azok, akik más tájékainkon váltak rabjává. Talán az az akadály, hogy jó néhány artézi kút vize magas arzén tartalmú hazánkban (főként ez EU-szabvány szerint), ezért mérgezőnek számít. Mindamellett sokakat ez sem tántorít vissza, hogy kannában, tartályokban hordják el a kutakról. Merthogy sokkal jobbnak, ízletesebbnek tartják, mint az otthoni csapmellékit. Már ahol még folyik ártézivíz a több évtizede fúrt kutakból. Azt olvasom, hogy ők is gyerekkorukban szoktak rá, s ha tehetik, azóta is ezt isszák. Másutt már csak visszasírják, mert községi, városi, ízes vizet adó közkút régen elapadt.

Szerencsénkre azonban országon belül szinte nem is perdöntő, hogy hol, milyen vizet iszunk. Merthogy egyelőre nyertesei vagyunk az egészséges ivóvízért folytatott világméretű, s egyre nyilvánvalóbb jeleket mutató küzdelemnek. Hisz nálunk még a falból is szó szerint ásványvíz folyik. Na, azért nem mindenütt, de az ország lakosai által elérhető összes vezetékes víz fele összetétele alapján, kifejezetten és egyértelműen ásványvíznek minősül. Van tehát egy olyan kincsünk, amelyet érdemes, sőt életbevágó érdekünk védenünk, óvnunk, s ésszerűen használnunk. Akár a legnagyobb kánikula idején is. Sőt! Ilyenkor érezhetjük igazán, hogy milyen becses ajándékkal kényeztet(ett) el bennünket hazánk földje.

– T. Szűcs József –








hirdetés