Jegyzet: Szögenként

Mercedes
Mercedes
Hajlamos vagyok elgondolkodni – ha még szabad –, amikor olyat hallok, hogy a kecskeméti Mercedes-gyár egyik csoportvezetője az elkészített személygépkocsikból alkatrészeket szerelt ki – mintegy egymillió forint értékben –, és azokat eladásra kínálta. Fábián György jegyzete.

Hajlamos eszembe jutni az az alkalmazott is, akit egy közintézményben, szolgálati időben láttam a magángépkocsiját mosni, és nem hinném, hogy erre a célra külön mérőórát állítottak volna üzembe számára a főnökei, hogy majd levonják a vízdíjat az illetményéből.

Felrémlenek múlt rendszerbeli, a városi folklór által frappánsan megőrzött példák, mint például a szovjet hűtőgépgyár dolgozójáé, aki apránként hazahordott egy gépet, csak amikor összerakta volna, mindig harckocsi kerekedett ki belőle. Hazai viszonyok közt is születtek hasonlók, például a házgyári cementé, aki ott sem volt…

Persze ne vegyük magunkra, hiszen, mint azt egy többször idéztem mókás filozófiai aranyköpés mutatja, semmilyen általánosítás nem igaz. A magyarok nagy többsége nyilván soha nem vitt haza egy árva rajzszeget sem a műhelyből.

Mindenesetre, elgondolkodni – egyelőre – szabad. Nagyemberek nagyban, kisemberek kicsiben – együtt majd csak széjjelhordjuk ezt az országot.