Jegyzet: Sógorság, komaság

Jegyzet: Sógorság, komaság
© Illusztráció: Getty Images
Úgy tudom, hogy finn (nyelv)rokonaink között, amellett, hogy általában szimpatizál a két nép egymással, mindig akadtak olyanok, akik nem szívesen vállalták a vad, pusztai, nomád magyarokkal kimutatott családi köteléket. Persze honfitársaink között is fel-felbukkanak azok, akik halszagúnak csúfolt távoli testvérünket minden áron perzsa, egyiptomi, atlantiszi stb. ősökre akarták cserélni. T.Szűcs József  jegyzete.


Nos, számukra (részben) jó hírt közöl az egyik heti világgazdasági hetilap ismertetője az Eupedia, a földrészünkkel foglalkozó portál cikkéről. Az eredeti összeállítás az egyes országok népességének génállományát hasonlítja össze. A színes diagramokon „jól látszik, hogy Magyarország meglehetősen vegyes összetételű, sőt, a magyar genetikai állomány sokkal nagyobb egyezést mutat az osztrák genetikai állománnyal, mint a finnel.” Ha tehát a vizsgálat releváns értékű, nem a távoli északra, s a még távolabbi szibériai vadon mélyére kell rokonlátogatásra indulnunk. Elég pár lépést tennünk, innen keletről pár órát utaznunk, hogy egyből famíliánk egyik tagjánál vendégeskedhessünk.

Magam ugyan tartok attól, hogy az osztrákok legfeljebb a történelem során amúgy is kialakult sógorságig mennének el, s ennél szorosabb családi köteléket nemigen kívánnak létesíteni velünk. Pedig a genetika szerint nekik is sokkal több (közös) ősük van Magyarországon, mint például Németországban. Szó szerint idézve: „Ausztria génállománya ellenben igen eltérőnek tűnik a németországitól, hiába egy nyelvet beszélnek”.

Szóval, törhetjük a fejünket hogyan és mikor kerültünk az ősidők során Ausztriába, ők meg hozzánk, míg végül is jelenlegi helyünkre sodródtunk. S persze azon is, hogy a közös felmenők, úgymond, „vérségi” kimutatása mennyit és mit változtat, ha változtat egyáltalán, az eddigi, nyelvi gyökereink alapján kimutatott rokoni kapcsolataink kikezdhetetlennek vélt szálain.

– T. Szűcs József –








hirdetés