Jegyzet: Se a falu, se a város

Az Állami Számvevőszék valósággal sokkolta a hazai közvéleményt azzal, hogy megállapította: Magyarországon a 2004-2010 közötti időszakban annak ellenére romlott a foglalkoztatottsági helyzet, hogy 1850 milliárd forint uniós és nemzeti fejlesztési forrás állt rendelkezésre a foglalkoztatottsági szint emelésére. Petneházi Attila jegyzete.

Azaz, a kormányzati politika mindenkori “felkentjei” úgy használták fel (vagy inkább herdálták el) ezt az irdatlan mennyiségű pénzt, hogy a pályakezdő továbbra is túl fiatal, az ötvenes éveiben járó pályázó pedig túl öreg ahhoz, hogy az állásinterjún (ha behívják őket egyáltalán) a HR-esek rájuk tegyék a voksukat.

Volt idő, amikor a nagyvárosi munkahelyüket elvesztők számára a vidéki lét jelentette az újrakezdés esélyét, ám ha nem sikerült, ne önmagukat hibáztassák ezért. Kiderült ugyanis, hogy az utóbbi három kormány regnálása idején a vidékfejlesztésre szánt források (öt év alatt 270 milliárd forint) nagy része is “ment a levesbe”. Mindegy, a lényeg, hogy röghöz kötési törvényünk már van; mostmár csak egy élhető(bb) ország kellene, ahol a köz pénzén pecsétes papírhoz juttatott diplomás pályakezdők évekig vezekelhetnek.

 








hirdetés