Jegyzet: Rutin hiány

Jegyzet: Rutin hiány
Bár a munkanélküliségi statisztikák jelenleg 10 százalék fölötti arányt mutatnak és a panaszkodó alkalmazottak számára sok helyen az a kész válasz, hogy „ha nem tetszik, elmehetsz, tízen várnak az állásodra”, a számok mögül olykor átsejlik, hogy az ember mégsem csereszabatos.

Így most épp az egészségügyi kényszernyugdíjazások kapcsán megy a vita a kormányzat meg az érdekvédelmi szervezetek között, hogy szabad-e és miért nem, meg kit és hány főt, hogy a betegeskedő ágazat még működőképes maradjon. Mert hiába állnak sorba munkáért az állástalanok, nem küldhetjük a kórházi ágy mellé azt, aki tegnap még mondjuk vízügyesként vagy műanyag fröccsöntőként dolgozott. S hiába az egészségügyi képzettség, egy életnyi szakmai tapasztalatot nem lehet iskolában megtanulni vagy plusz létszámmal pótolni.

Hasonló folyamat persze máshol is zajlik, csak nem ennyire szembetűnően; egy-egy „régi motoros” zöldfülűre cserélését ellensúlyozni tudják a rutinos kollégák, s ha netán tömeges a váltás és emiatt selejtet kezd gyártani a gumicsont üzem, abba nem hal bele senki.

Sehol sem mindegy, kire bízzuk a munkát, az egészségügyben meg végképp nem; ott, ahol emberek emberekről gondoskodnak, talán leghamarabb üthet vissza a rossz választás.

Szőke Tímea