Jegyzet: Örömgombóc

Jegyzet: Örömgombóc
Teljes erőből tört ránk a nyár. Munka helyett mindenki a strandon, nyaraláson, vízparton eltöltött időre összpontosít. Megérdemelt pihenésére készül az ország. Egész évben sokat dolgoztunk, ki mennyit tudott spórolni, félretenni a nyári kikapcsolódásra. Nehéz volt, hiszen a „gazdasági válság” sanyargatja a háztartásainkat is. Nehéz időszakon vagyunk túl, és talán még nehezebb lesz szeptembertől… Késmárky András jegyzete.

De kit érdekel, ha itt a nyár, a meleg. Fagylaltot nyalhatunk a belvárosban, esetleg jeges kávét szürcsölünk egy kiülős kávézóban, netalán hideg sört kortyolunk a foci EB meccsei alatt. Gondtalanul néhány percre. Nekünk gondtalanul, de vannak akik a nyárból talán annyit élveznek, hogy nem kell gázszámlát fizetni, és végre fellélegezhetnek néhány hónapra. Nekik ez a nyaralás. Zöldséghez, gyümölcshöz juthatnak, és a rezsiköltség helyett a gyerekeknek is vehetnek egy tábla csokit. Kézen foghatják őket és elsétálhatnak a „drága” strandra, de talán ezt az egyetlen alkalmat engedhetik meg maguknak, mert ez is borzasztó költség számukra. Sajnos nem tudnak önfeledten örülni a pillanatnak, mert már az őszre, az iskolakezdésre, rezsifizetésre gondolnak. Nehéz hónapok jönnek… Talán majd valaki segít, talán vannak még csodák- gondolják.

Aztán a fagyipult előtt apa egy gömb fagyit kér. Egyedül gyermekének, hiszen többre már nem futja, és csakis egy gömb… A gyermek felnőttek bölcsességével veszi tudomásul és várja ajándékát. Csodálkozva néz a tölcsérbe, mert az egy gömb hirtelen hatalmasnak tűnik, és valóban az is. Apa is csodálkozik, hiszen Ő egyetlen gömb fagyit fizetett ki. A fagyiárus közönnyel megjegyzi, hogy az előző családnak köszönjék, ugyanis ők még egy gömböt kifizettek a várakozó kisfiúnak. Az apa szeme könnybe lábadt, keresni kezdte a családot, de nem látta. Maga a gesztus hatotta meg. Ahogyan észrevették, ahogyan segítettek, és nem vártak viszonzást. Semmit.

A család, aki adott, cserébe egy örömmel többet kapott. Nem egészen 100 forintért. Megérte, mert egy pillanatra visszafordulva, látta az apa szemében az őszinte hálát és örömöt. Aki megtapasztalhatta már ezt az érzést, mindig adni fog és mindig megélheti mások örömét, háláját. Nem kell sok. Néha csak a gesztus. De életünk előrébb kerülhet, teljesebb és sikeresebb lehet. Nem kell sok, csak az egymásra figyelés, törődés, önzetlenség. Nem pénzben mérhető. Boldogságban, mások boldogságában.

Szerzőnk háziorvos, a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjának vezetője

Címkék: , , ,