Jegyzet: Nem hiba, előrelépés
Az előbbi az északkeleti szomszédunk ügye, az utóbbi viszont a mi szegénységi bizonyítványunk. Ám ami a lényeg: Kassai és segítői esete újra gerjesztett egy szakmai vitát. Nevezetesen, legyen-e videóbíró a meccseken. Lesz-e vagy sem, nem tudom. Mindenesetre a végső döntéshez hozzájárul majd a Kassai tévedése generálta újabb gondolkodás is.
Ennek analógiája egy másik eset, amely sajnos emberéleteket követelt. 2006. augusztus 20-án este Budapesten az augusztus 20-át ünneplőkre lecsapott viharban többen életüket vesztették, megsérültek. Iszonyatos tragédia! Kétségtelen, történt mulasztás, amelyet azóta sokan és sokféleképpen értékeltek. Mindennek szummája egy stabil, jól működő előrejelzési és riasztási rendszer kialakítása, minekután szerte az országban biztonságosabbá lett az élet.
Szerintem személyes példát is tudna hozni bárki az életéből, amikor olyan dolog történt, amit a hátunk közepére sem kívántunk. Esetleg lelki, testi serüléseket, azok sokaságát kellett átélnünk, és úgy gondoltuk, életünk és létezésünk egy csődtömeg. Hiszem és vallom, hogy ezek az élethelyzetek – legyenek egyénre, nagyobb közösségre avagy milliónyi emberre szabottak is – nem mások, mint katalizátorai egy újabb, jobb szemlélet, tevékenység kialakításának. Magyarul a fejlődésnek. E traumák, tévedések, hibák irányítják rá figyelmünket környezetünk, körülményeink hibáira. Tehát, a negatív dolgaink – szerintem – csak a felületes szemlélőnek azok, sokkal inkább a fejlődés, a javulás elindítói, kiváltói.
