Jegyzet: Ne akarjuk jobban tudni

Vörösiszap
Vörösiszap
Vajon hány halálesetnek kell még bekövetkeznie, hogy tényleg rádöbbenjünk, nem lehet büntetlenül a magunk akaratára formálni a környezetet? Bánhegyi Gábor jegyzete.

Nyugodtan ki lehet mondani, extrém időket élünk. Idén inkább hideget kaptunk, mint meleget. A természet bekeményített, és most már sajnos komoly áldozatokat is követelt.

Vajon hány halálesetnek kell még bekövetkeznie, hogy tényleg rádöbbenjünk, nem lehet büntetlenül a magunk akaratára formálni a környezetet? Hogy nem lehet büntetlenül kizsákmányolni minden talpalatnyi területet, mert a természet visszavág. Törekszik az egyensúlyra, és valamiképpen meg is teremti azt. Ilyenkor nem törődik a víz azzal, hogy lakott település van az útjában. Ha esetleg a víz alámosta valamelyik falat, akkor az leomlik, és ha éppen vörösiszap van a fal mögött, az kifolyik és az sem kérdi, merre folyhat, hanem engedelmeskedik a gravitációnak. Mintha nem készülnénk rendkívüli esetekre, mert az drágább.

Talán nem tartozik ide, de mégis. A napokban arról beszéltek a tévében, lehet irtani a rókákat, mert sok van belőlük. Az senkiben sem merül fel, hogy talán azért, mert sok a zsákmány, az apró rágcsáló, amelyet a természet törvényei szerint a rókának irtania kell, mert ha elharapódzik, nem lesz elég vetemény? Majd ha nem lesz annyi rágcsáló, róka se lesz olyan sok. Ne uralni akarjuk már végre a természetet, hanem tanulni tőle. Amíg nem lesz nagyon késő.

– Bánhegyi Gábor –








hirdetés