Jegyzet: Minden(ki)t bele?

Ketten többre mennek?
Ketten többre mennek? - © Fotó: HBN archív
Egyszer egyik kollégám felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, s bár nem a munkahelyünk előtt parkol, csak néhány lépést kell a gépjárműig megtennünk. Takarékosságból állt meg távolabb, hisz már akkor sem mérték ingyen a belvárosi parkolóhelyeket. T. Szűcs József jegyzete.

Nem akarom részletezni a történteket, de amikor már Ondód határában bandukoltunk, csak rákérdeztem, hogy messze vagyunk-e még a kocsijától. Mert ha igen, akkor inkább hazavonatoznék a városba.

A jószívű (és lábkoptató) felajánlás az egykori Hal-közi buszmegálló jelenlegi helyének kijelölése idézte fel bennem újra. A régi az egyik legkedveltebb, mert legcélszerűbb buszmegálló volt Debrecenben a Kistemplom oldalával szemben. A belváros szívében, az utasok szívéhez és leginkább lábához közel. Nos, ehhez képest nem túl régen ezt annyival távolabb vitték, hogy nemcsak belvárosinak nem nevezhető már, de megállónak is alig. Annyival kevesebb utazó veszi igénybe.

Nem véletlenül, mert egyszerűen értelmezhetetlen helyen van. Két természetes forgalmi csomópont között a senki földjén. Ahol csak azok a madarak járnak, akik arrafelé is fészkelnek. Ám azon kívül, hogy egy rubrikával több szerepel a menetrendben a megállók között, nem sok értelme, létjogosultsága van. Főként a korábbi hely(z)e(t) tükrében.

Sok ponton hasonlatos ehhez a 2-es villamos vonal kapcsán kialakított megállók némelyikének kijelölése és nem kevéssé a megmaradó buszvonalak átalakítása. Példának okáért, hogy az egyik lényegre térjünk, a józsaiak idáig egy jeggyel elérték a nap nagy részében a belvárost. Ezután ugyanehhez kettőt kell váltaniuk. Mondhatnánk, hogy az utazók többségének úgyis bérlete van, tehát csak kényelmetlenséget okoz számukra a változás, többletkiadást nem. Persze, ahhoz képest, hogy ők a fizetővendég, ez sem kevés. Amellett bérletet nemcsak azért vesznek a debreceniek, mert annyira utazhatnékjuk van. Hanem mert rá vannak kényszerítve. Egyfelől a vonalhálózat van úgy kialakítva, hogy a jeggyel történő utazás aránytalanul drága az érte nyújtott szolgáltatásokhoz képest. Másrészt a testreszabott tarifák is hiányoznak a helyi közlekedésből. Példának okáért a sokáig (a régi volános időkben) honos egyvonalas bérleteket is megszüntették. Pedig az sok olyan lakosnak elegendő volt, aki azóta teljes árú bérletre kényszerül. Holott utazásainak zömét változatlanul egyetlen vonalon teszi meg azóta is.

Lényegében tehát az utas akkor is havonta bérletet vesz, ha más lehetőségek megléte esetén nem tenné. Kiszámítható bevétel ez a cégnek, beszámítható kiadás a családnak. Tudom persze, hogy az önkormányzati vállalatok sem jótékonysági intézmények, de csak különbözniük kellene valamilyen formában a vérszívó multiktól. (Kivéve persze a jó multikat, mert azokkal eltartási szerződéseket kötünk.) Merthogy elméletileg a helyi önkormányzatok által működtetett cégek a város lakosságával állnak szoros üzleti viszonyban. Azokkal a polgárokkal, akiknek jóval közvetlenebbül, mint más tulajdonú cégek, a munkahelyüket, fizetésüket köszönhetik. S akik mellesleg a helyi érdekeltségű vállalatokat felügyelő (?) politikusoknak bizalmat szavaztak a választásokon.

Visszatérve a józsaiak panaszához, úgy tűnik, az ő sírásuk sem hallatszik az égig. Nekem meg úgy, hogy az új forgalmi rend kialakítása nem utolsó sorban azt szolgálja, hogy az új villamos vonal igénybevételére szorítsa az utasokat. Nehogy véletlenül bebizonyosodjék, hogy igazából annyira nem volt szükség most az új villamosra, mint ahogy húsz-harminc évvel ezelőtt indokolt lett volna. Lehet, hogy nincs igazam, de jó ökör módjára igyekszem következetes maradni korábbi véleményemhez. S a vonalépítés újrakezdésekor azt írtam több évtizedes személyes tapasztalatom alapján, hogy a már lerakott sínek felszedésére kellene pályázatot kiírni. Nem pedig a vonal folytatására. Merthogy az építés feladása hosszabb távon még mindig olcsóbb lenne, mint az új járat üzemeltetése, fenntartása. A városnak is, de legfőképp az adófizető utazóknak.

Mindazonáltal jó lenne megérni és látni a szép, tüzes, mégis szemérmes spanyol donnákat idéző új kocsik ablakából valamikor a jövőben, hogy valamikor a múltban nem volt igazam.

– T. Szűcs József –








hirdetés