Jegyzet: Megvan az esély a javításra
Kovács Zsolt
Jövő héten kedden van azonban egy javítási lehetősége a debreceni aranylábúaknak. Bizonyíthatják, mennyivel jobbak az albánoknál, no meg azt, hogy tudják szórakoztatni is a Loki-drukkereket. Erre az esély mindenképpen megvan, és a drukkerek egy része is így gondolja.
Ezekről a drukkerekről akár példát is vehetne az élet más terültén tevékenykedők sokasága. Róluk, akik türelmetlenséget, felületességet félrepakolva vagy legyőzve, adnak még egy esélyt a javításra kedvenceiknek. Mert tudjuk, tapasztaljuk, gyorsan élünk, gyorsan változik a világ körülöttünk, mi magunk is sebtiben hozunk meg döntéseket, amelyek lehetnek jók vagy kevésbé jók, esetleg rosszak, katasztrofálisan rosszak. Ez utóbbiaktól az Isten mentse meg a mai kor emberét, mert nemcsak gyorsan élünk, hanem egyre kevésbé vagyunk toleránsak a másik, nekünk nem tetsző döntéseivel szemben. Ki ne tapasztalta volna már, hogy embertársaink szinte ugranak, vetődnek a hibáinkra, a nem a szájuk íze szerint való döntésekre. Legyen ez munkahelyi, családi, baráti környezetben, vagy éppen vonaton, buszon utazva. A nemtetszés kifejezésének skálája igen széles, lehet egy lesajnáló szájbiggyesztés éppen úgy, mint hosszú percekig tartó, emberségünket megalázó tartalmú artikulálatlan üvöltözés. És ha lehet, a következményei még rosszabbak: emberi kapcsolatok lazulhatnak vagy mehetnek szét, munkahelyvesztés, megbélyegzettség…
Miért is lehetünk ilyenek? Miért van szükségünk, hogy azon nyomban véleményt nyilvánítsunk a nekünk nem tetsző, bennünk visszatetszést keltő ügyekben? Csak nem tán azért, hogy ezzel a reakcióval önnön álláspontunkat erősítsük, azaz, önmagunkat hozzuk a megkülönböztetett, kivételeztetett, minden igazság birtokosa állapotba? Nem tudom! Azt viszont igen, hogy aki dolgozik, hibázhat is! Aki hibázik, tanulhat is abból. Ehhez pedig – szerintem – mindenkinek meg kell adni a javítás lehetőségét, mégpedig emberien, szerényen és jószándékúan segítve a másik embert.
