Jegyzet: Mecsek? ne(m)mecsek?

Jegyzet: Mecsek? ne(m)mecsek?
Ha a pécsiek annak idején meg akarták, s meg is akadályozták a NATO -radar(ok) megépítését szeretett hegységük tetején, s következetesek magukhoz, akkor vajon miért hagynák, hogy a várostól nyolc kilométerre sokkal veszélyesebbnek tűnő létesítményt, egy nagy aktivitású nukleáris hulladéktárolót, közkeletűbb nevén, atomtemetőt építsenek. T. Szűcs József jegyzete.


Bár nekem még azt tanították gyermekkoromban, hogy a mecseki uránbányászat okán szinte atomnagyhatalom vagyunk, gyanítom atomhulladék városa, országa, faluja senki sem akar lenni. Ez a paksi bővítés egyik legnagyobb egyik rákfenéje is. Már amellett természetesen, hogy sok szakember alapos tanulmányai szerint éppen azokban az években semmi szüksége nem lesz rá az országnak, amikorra tervek szerint elkezd áramot termelni. Sőt egy kicsit is ésszerű(bb) energiapolitika fennforgása esetén azután sem lenne.

Ráadásul, ha jól értem a ködösítés mögött átsejlő tényeket, a legveszélyesebb nukleáris hulladékot ugyan Oroszországba szállítanák, de csak húsz évig tárolnák ott. Az elhasznált, kiégett, de ugyancsak sugárzóan virulens fűtőelemeket azután az egyezmény alapján visszahoznák, s a továbbiakban azokról nekünk kellene gondoskodnunk. Úgy csekély százezer évig… Addig ugyanis halálos veszélyt jelentenének bárminemű szerencsétlenség esetén.

Ha figyelembe vesszük, hogy még a fűtőelemekhez képest gyermeki ártatlanságú, de sugárszennyezett hulladékokat is milyen macerás, sokszoros túlbiztosítással temetik el irdatlan hegyek mélyén külföldön, akkor korántsem lehetünk nyugodtak. S attól sem, hogy egy amerikai atomtemetőre 32 milliárd dollárt, vagyis három (!) paksi bővítés árát különítettek el. Nos, ha a magyarországi kisebb is lesz, az elengedhetetlen csatlakozó építkezések és a hulladékkezelés költsége még közel kétszeresét teszik ki az új reaktorok árának. Vagyis, ha csak ezt az egyfajta többlet kiadást nézzük is, a paksi beruházás máris a háromszorosába kerül annak, mint amilyen árat a köztudatba bedobtak. S magát az áramot szintén a két évvel ezelőtti ár háromszorosáért lesz képes megtermelni. Gyenge vigasz, hogy a drágulást esetleg nem az áram fogyasztói árában, hanem a költségvetésen keresztül adóban, s hasonló kötelezettségekben fogjuk megfizetni.

De mondjuk el a kétségkívüli pozitívumokat is a tervezett atom hulladéktárolóról. Példának okáért minden bizonnyal enyhít a környék munkaerőgondjain. Hisz bármilyen kis aktivitású, de sugárzó anyag, ruha, szerszám, tisztítószer stb. kerül a tervezett temetőbe az atomerőműből, néhány embernek akkor is szinte örökös, de minimum sok-sok száz évig szükségszerűen és óhatatlanul betöltendő állást biztosít az objektum őrzése. Sugározhatunk tehát az elégedettségtől, hogy egymást követő magyar utódgenerációkon keresztül sok honfitársunk számára néhány ezer évre előre gondoskodunk arról, hogy atom biztos munkahelyük révén elegendő nyugdíjalapot gyűjtögethessenek össze. Legalább ott, a Mecsek alján. Illetve alatt. Ha ugyanis megvalósul, ezt a munkahelyet nem tudják a multik ripsz-ropsz megszüntetni. S egy olcsóbb munkaerőt kínáló országba sem fogja senki alóluk átköltöztetni. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés