Aztán, még mielőtt átadta volna magát Ludwig Hernya az idők végezetének, maga alá gyűrte mégis a józan ész, ó, hát az üzemanyagárak, persze, igaz is, járjunk inkább lovon, miért ne? A ló gazdaságos, környezetbarát, intelligens, nem utolsósorban pedig őstörténetileg, nemzetarculatilag is kompatibilis, és Ludwig Hernyának eszébe jutott az előző élete, amikor lobogó sörénnyel trappoltak a hordával az öröknek hitt vadászmezőkön.
Aztán, ahogy jobban belegondolt – mert hát ilyen az ember: jobban belegondol, és akkor vége mindennek –, lehet, hogy mégis ott vagyunk csupán, ahol a part szakad. Takarmány, alom, szerszám, kovács, lódoktor, istálló, karám, legelő. A fűzfánkucorgóját, gyűlik ez. És akkor még meg sem vásároltuk magát a derék jószágot. Pedig manapság egyre többen vannak, akik nem tudnak megvenni egy egész lovat, rontott elő Ludwig Hernyából a szociális demagóg. Be kell érniük egy bizonyos részével. Az is hús.