Jegyzet: Jég velünk!

Jegyzet: Jég velünk!
© Fotó: Derencsényi István
Prága, Ostrava, Krakkó, Reykjavik, Eindhoven, Fokváros, Izmir, Torontó, Montreal, Tallinn, Tajpej, Auckland, Malmö, Peking – akárhonnan nézzük tekintélyes névsor. S még folytathatnánk az ide illő városok sorát. Például Debrecennel. T. Szűcs József jegyzete.

Merthogy a megyeszékhely is azon helyszínek sorába tartozik, illetve most már tartozott, amelyek ebben a szezonban valamelyik osztályban, valamelyik korcsoportban, fiúknak vagy lányoknak jégkorong világbajnokságot rendeztek illetve rendeznek.

Természetesen a felsoroltak közül a világvárosok nemigen szorulnak olyasfajta propagandára, amelyet a rendezvény nyújt számára. Debrecennek, azt hiszem, azonban nagyon sokat számít, hogy olyan háromnegyed éve a nemzetközi szövetség, a megannyi nemzeti szövetség, s sok ezernyi jégkorongklub honlapján olvasható a neve. Ha csak minden tízedik látogató néz utána, hogy eszik-e vagy isszák ezt a magyar várost, már nem jártunk rosszul. Úgy vélem ugyanis, hogy a jövőre nézve sokkal nagyobb előnyt jelent az, hogy ki tudja hány ember tudata mélyén megmarad város neve. Mármint annál, mint az a közvetlen vagy közvetett bevétel, amelyet a mostani esemény hozott ide. A városnak ezúttal is mindenekelőtt a színvonalas rendezéséért kellett felelősséget vállalnia. S mint ahogyan a múltban már többször, idén is jól teljesítette feladatát. Amely akkor is igaz lehet, ha a nemzetközi ellenőrök nyilatkozataiból levonjuk a házigazdának kijáró udvariasságot. Ráadásul Debrecen most, ha jól számolom, immár negyedszer volt csoport-világbajnokság színhelye. S ezúttal nem is „Főnix Hall”, ahogyan kezdetben szerepelt a nemzetközi honlapokon. Ami egyfelől azt mutatja, hogy a városnak legalább két olyan csarnoka van, amely rangos nemzetközi jégkorong eseménynek képes helyt adni. Másrészt viszont, sajnos azt szintén igazolta, hogy a bekalkulált nézők létszámukból fakadóan kényelmesen beférnek a jóval kisebb városi csarnokba is. Pedig a jégkorong tipikusan az a sportág, amely a palánk mellől élvezhető igazán. Magam is így szerettem bele valamikor. Mert nincs az legkifinomultabb, sokszorosan élethű tévé-szabvány, amely a pakk csattanását, a palánkot döngető lövések dübbenését, a férfias ütközések puffanását visszaadná. S mindenekelőtt a játék eszméletlen iramát. Amely talán a fő oka annak, hogy a hoki még viszonylag alacsonyabb nemzetközi osztályokban és szinten is kifejezetten élvezetes látványosság, sportélmény.

Egy szó, mint száz, ha eltekintünk a magyar csapat egyébként papírforma szereplésétől, s ezúttal szándékosan nem a torna szakmai oldaláról akartam írni, a rendezvény zárása utáni első reflexiók azt tükrözik, hogy Debrecen ezúttal (is) jól vizsgázott. Ráadásul talált egy olyan várospropagálási eszközt, amely nem kerülhetett számára sokba. A jövőben pedig kamatosan megtérülhet. A hoki barátok közt ugyanis nem csupán lelkes fiatalok, de több mint tekintélyes, tehetős üzletemberek szintén bőven vannak világszerte. S ők is szorgalmasan böngészik a sportág híreit, s így találkoznak az adott eseménynek helyt adó város nevével. Arról már nem is beszélve, hogy egy nemzetközi klasszis játékos kinevelése, amelyhez immár Debrecenben adottak a feltételek, majd a tehetség „értékesítése” akár milliókat, tízmilliókat is hozhat a helyiek konyhájára.

– T. Szűcs József –








hirdetés