Jegyzet: Játszmák

Munkácsy Mihály: Golgota (részlet)
Munkácsy Mihály: Golgota (részlet) - © Fotó: HBN-archív
Vevők jönnek-mennek, de egy biztos, a Golgota marad. Ennek pedig reálisan tekintve két oka lehet. Sz. Fabók Ágnes jegyzete.

Az egyik – aminek minden jó érzésű ember szurkol –, hogy Pákh Imre valóban annyira szívén viselje a magyar kultúra sorsát, mint amennyire állítja. A másik – s erre a szkeptikusok biztosan bólogatnak is –, hogy az állítólagos vevők nem léteznek. Már pedig, ha ez így lenne, akkor hírük keltése csak Pákh érdekében állhatna, hogy egy jócskán felsrófolt árat csikarjon ki a Golgotáért a magyar államtól. Ám, ha ez így is van, vajon elítélhető-e a gyűjtő, aki e pénzből ismét csak a magyar kultúra remekeit kívánná megvenni, amiket valószínűleg e pénzből a kormány nem tenne? Nehéz ezt megválaszolni, ahogyan azt is, lenne-e és mekkora botrány abból, ha 2,7 milliárd forintot (10 millió dollárt) adna a kormány egy olyan képért, ami a saját szakértői szerint töredékét éri. Sok múlik, talán több is mint gondolnánk, ezen az évek óta tartó huzavonán, amiben jöhetnek még vevők és ultimátumok, de meglátásom szerint a kép addig Pákhnál marad, amíg a kanadai festményt „nyomott” áron meg nem szerzi Baán, akár néhány magyar szívnek kevésbé értékes festményt is beáldozva érte. Hiszen azután már Pákhnak is be kell látnia, a képért nem kap többet, mint amennyit a „piac”, azaz a kormány kínál érte.

– Sz. Fabók Ágnes –


Trilógia-saga: túl sok a kérdőjel
Debrecen, New York – Hiába kapott „álomajánlatot” a Golgotára, a gyűjtő továbbra is inkább az államnak adná el a képet.









hirdetés