Ilyen nincs a magyarban

Ilyen nincs a magyarban
© Illusztráció: PIxabay
Előfordult már olyan, hogy azt hallották valakitől: „Ilyet nem mondunk, hogy…”, „Ilyen a magyarban nincs!”? Az is megtörtént már, hogy később rájöttek: dehogy nincs, csak persze bizonyos megkötésekkel? Fábián György írása.

Én számtalan esetben jártam így – hála a Gondviselőnek, hogy ezen a területen, magyar szakon tanulhattam tovább. Lehetne tízével-százával sorolni a példákat. (Elég csak az úgynevezett nyelvi babonákra gondolni.) Azóta, ha tapasztalom, hogy valaki több esetben is túl könnyen mond sommás ítéletet egy-egy jelenségről, gyanakodni kezdek. Gyakran persze nem arról van szó, hogy az illető tudatlanságból, félinformációk birtokában közelítene úgy, hanem épp a nyelv iránt érzett felelős gondolkodásától vezérelve, a jó szándékú figyelemfelhívásnak, tanításnak, a nevelő célzatnak próbál ekképp nyomatékot adni. A baj ezzel csupán az, hogy a címzett félreértheti.

Más tudományágakban is érhetnek hasonló élmények. Gyermekkorunkban nyilvánvalónak tűnik, hogy a Föld egy helyben áll, a Nap pedig kel, nyugszik. Magasabb szinten azonban kiderül: éltető tűzgolyónk mindennapi útja csupán látszat.

Vagy például: az oviban is tudjuk már, hogy a maci téli álmot alszik. Később a biológiatanár felvilágosít: az csak nyugalmi időszak. Az igazi téli álom, az más. És megfigyeltük már? Az orvos sem azt írja a leletre, hogy valami „nincs”, hanem azt, hogy „nem észlelhető”.

Az igazi tudományosság szemlélete óvatos, körültekintő. Mielőtt kimondaná valamiről, hogy fekete vagy fehér, tüzetesen vizsgálódik. Nem mai találmány ez.

Talán, többnyire magunknak, felteszünk további kérdéseket is. Hol könnyebb élni, egy fekete-fehér-igen-nem világban, vagy egy olyanban, ahol árnyalatok vannak, és sosem lehetünk egészen biztosak abban, hogy valami mikor, milyen színű, amíg alaposan utána nem járunk, sőt talán még utána sem?

És melyikben jobb?

– Fábián György –