Jegyzet: Hol van az nyár?

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Pablo Blazquez Dominguez/Getty Images
Nem azért mondom, de én már akkor az Orbán téri presszóban sörözgettem, amikor szinte senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy vajon kiről is nevezhették el ezt a hangulatos budai terecskét. (Amelyet nem mellesleg azóta szentté avattak, s így persze könnyebb kitalálni a névadó szülejét.) T. Szűcs József jegyzete.

Mi több, néha még munkaidőben is öblögettem (elnézést!) a torkom ott ideiglenes munkatársaimmal. Ráadásul diákként. Természetesen a szomjoltást nem tanulói mivoltomban végeztem. Hanem mint építőipari segédmunkás. Ráadásul meg is érdemeltem a jó munka jutalmát, hisz azon a nyáron éppen egy építőipari vállalkozó csapatába szegődtem, aki budai villákat emelt a szocializmus élelmes építőinek. Maszek lévén pedig megkövetelte a melót, de fizetett is érte rendesen. Annyi volt az órabérem, hogy abból egy jó helyre (az egyik középszektorba ) szóló jegyet is vehettem volna a Népstadionban rendezett valamelyik kettős rangadóra. De hát nyár volt, egyébiránt a hatvanas évek vége, s a bajnokság akkor is szünetelt, akárcsak manapság nyáridőben. De ettől még annyit kaptam. Ki bánta a piros százasok láttán, hogy zsebből fizetett a munkáltatóm. Akárcsak másokat. Nála alighanem még a fusi is svarcban ment. Vagyis azok közé tartozott, akik a Duna felől fújó liberálisabb szellőcskében igyekeztek gyorsan megtollasodni. Akárcsak azok, akiké lettek a folyóra néző villák. A lényeg, hogy nemcsak én nem kaptam soha egy papircetlit sem. Hanem szerintem az egész hegyoldalban egyetlen építkezésen sem állítottak ki egyetlen számlát, bizonylatot, igazolást. Legfeljebb a közeli közértben kaphatott blokkot a munkavállaló. Így aztán erről az egy, diákkánt végzett nyári munkámról nem tudtam az illetékes hivatalnak igazolást beadni. Ám a többi nyári munkahelyem, már amelyikre még emlékeztem, mind tudott igazolással szolgálni arról, hogy befizették utánam a tébét. Ezért ezek a jobbára egy vakációs hónapok mind beszámítódtak a nyugdíjjogosultsághoz szükséges ledolgozott éveimbe.

Most újra nyár van, újra nyári szünet, s én immár nagyon régen újra nem vagyok vakációzó diák. De ettől még vallhatom, hogy sokat tanulhat, legfeljebb más tantárgyak mezején, az a diák, aki nyáron munkát vállal. Igaz, ehhez az is kell, hogy az illető munkahely valamilyen szempontból érdekes, tanulságos legyen azon fiatalok számára, akik ilyen formában és viszonylag korán kívánnak megismerkedni az élet iskolán kívüli oldalával is. Vagy, ha nem ilyen a cég, legalább a fizetséget ne sajnálja (nagyon) a dolgozó diákoktól.

– T. Szűcs József –








hirdetés