Jegyzet: Erre a kis időre

Illusztráció az Armageddon c. filmből
Illusztráció az Armageddon c. filmből - © Fotó: Getty Images
Miután az utóbbi években leszoktam sok korábbi, egészségtelennek mondott rossz szokásomról izgatottan vártam a beígért jótékony hatásokra közérzetemet illetően. T. Szűcs József jegyzete.

Ám, ha volt is ilyen nemigen érzékeltem. Talán, mert közben rászoktam az ismeretterjesztő tévécsatornák mértéktelen zabálására. Ennek viszont az lett a máig kiható hatása, hogy határozottan pesszimistábban látom a jövőnket, mint mondjuk anno egy 6XL-es másnaposság idején. Különösen neccesnek tűnik számomra a következő négymilliárd év. Nem is csak amiatt, hogy ennyi idő alatt (már csak a nagy számok alapján is,) számíthatunk jó néhány alkalmatlan (, hogy rosszabbat ne mondjunk rájuk így előre) kormányra. Hanem főként amiatt, ami mellettük vár(hat) még ránk. Például szinte bármikor feltűnhet a közelünkben egy eddig alattomosan megbúvó üstökös vagy kisbolygó, hallom a tévéből, amely úgy dönt, hogy kihívja a Földet a kocsmaajtó elé egy kis fullkontaktra. Lemérendő, ki állja jobban az iszonyatos becsapódást. Történt már ilyen, s ha nem is léteztünk még (baktériumként sem nagyon), mégis túléltük.

Ráadásul kiszakadt belőlünk a későbbi Holdunk is. Ami tagadhatatlanul gazdagította egyebek mellett kultúránkat is. Hisz például Hold híján, a közismert dalban morbid módon Napvilágos éjszakán kellene a lányoknak álmodni a hófehér paripán érkező királyfiról. Aztán, illetve jóval előbb elkerülhetetlenül jön majd egy újabb komolyabb jégkorszak. Ami a téli sportokban ugyan bőven adna esélyt számunkra is az olimpiákon, ha nem változna közben az egész bolygó felszíne jéglabdává. Olyanná, amelyet még a trópusokon is csekély két kilométeres vastag jégpáncélt növeszt. Ám emiatt mégsem kell a téli egzotikus nyaralásokat szervező utazási irodáknak bezárniuk, fordítom köznapira az ismeretterjesztést, mert közben ki fognak törni a most még szunnyadó óriásvulkánok. A melyek annyi tüzet, lávát, mérges gázt okádnak majd, hogy a jég nemhogy elolvad, de szinte elszáll az üdülőparadicsomokból is. Hogy milyen faktorszámú napozókrém védene meg bennünket a folyamattal járó leégéstől, azt nem tudom, de egy jobbfajta védőkrémet most, a tél közepén is ajánlatos beszerezni. Mert például egy szokatlanul erős napkitörés is bármikor elérheti a planétánkat. Amit nemcsak hőérzetünk emelkedése jelezne csalhatatlanul. Hanem az is, hogy a vihar energiája, mondjuk így, elfújná a Föld légkörét.

Viszont ha a valószínűsíthető veszélyforrások csak az következik be, hogy az óceánfenéki, egyelőre megkötődött metán a felszínre tör a légkörünk megmarad. Csak olyan összetételű lesz, mint egy PB-palack belseje. S akkor még ezernyi csapás között nem említettünk például egy lehetséges gammasugár-nyalábot, amely többmilliárd lehetséges helyről is célba veheti térségünket. S amelyhez képest egy orrunk előtt felrobbanó atombomba sugárzása a langyos téli napsugár cirógatásával ér fel.

Szóval nézem az abszolút politikamentes műsorokat. Ám valamiért közben mégis azon morfondírozok, hogy érdemes-e ennyi erőt, energiát, s főként az ellenlábasainkat nem kímélve belehirigelni magunkat és egymást a választási kampánynak nevezett valamibe. Erre a kis időre, ami még előttünk lehet!? Ráadásul, amelyből a győztesnek sem jut egy nanoszekundummal sem több, mint a veszteseknek.

– T. Szűcs József –








hirdetés