Jegyzet: Égő

Nem mellesleg 2003 áprilisában több mint 3 millió magyar állampolgár (a népszavazáson megjelentek 83 százaléka) szavazott a csatlakozásra, s azóta biztos kiábrándultak páran, de talán megengedik kijelenteni: az unió mi magunk is vagyunk. Azaz, kedves Csanád, szép szavait köszönjük, anyánk üzeni, jól van.
Jártam Brüsszelben, vannak segédfogalmaim az unióról. És igen, elképeszt az értelmetlen pazarlás, a túlburjánzó, túlfizetett apparátus vagy éppen az Európai Parlament esztelen mérete a maga 736 képviselőjével, olyanokkal, mint Szegedi. S ha az unió jövőjére gondolok, vagyok annyira szkeptikus, hogy emberöltőnyi léptékben inkább a felbomlását valószínűsítem, mint a megmaradását. Ezzel együtt, mint mondtam, nem irigylem a kormányt, de magunkat sem. Mert félő, hogy az alulinformált, Magyarországot – tisztelet a kivételnek – jóformán csak a Youtube-ról ismerő nyugati sajtó a zászlóégetőkkel, az örökösen frusztráltakkal azonosít. Az uniót lehet kritizálni, sőt kell, de csak úgy letagadni azt a közintézményekben, infrastruktúrában és mindenféle programok keretében belénk tolt irgalmatlan összeget, ami nélkül nem nagyon lenne itt semmi, az szánalmas.

Ratalics László