Ébredj ember mély álmodból!

Akt.:
Ébredj ember mély álmodból!
© Illusztráció: Pixabay
„Dicsőség mennyben az Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek” – hangzik fel karácsonykor az Istent dicsőítő hálaének. Az egy, igaz, végtelen fölségű Isten emberré lett, kisgyermekként megjelent a földön. A csodálatos, de felfoghatatlan misztérium szíven találja az embert, és arra ösztönzi, hogy követve a betlehemi csillagot, haladjon élete végcélja, vagyis Jézus felé. Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök írása.

A világban rengeteg a rossz, az önzés, a szeretetlenség, a bűn. Vajon érdemes volt-e Istennek emberré lennie? Sajnos, megtapasztaljuk azt is, hogy gyengeségünk, bűnre való hajlamunk miatt nemcsak kívül, hanem belül is, bennünk is sok a bűn. Ezért mindenkinek magának is fel kell tennie ezt a kérdést: „Értem érdemes volt?” A történelem egy időpontján megtestesült az Ige, hogy minden ember életének értelmet adjon.

Advent idején gyakran énekeljük szép énekünket: „Ébredj ember mély álmodból, megszabadulsz rabságodból.” Ébredj ember, és álmodj valami nagyot, valami szépet, emberhez és Istenhez is méltót, és hogyha majd felébreszt a kegyelem, akkor váltsd valóra, amit álmodtál.

Az első igazi „adventi álmot” Jákob álmodta, amikor látta, hogy van egy létra a menny és a föld között (vö.: Ter. 28,12), amin fölérhetünk Istenhez. A létra pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, a Közvetítő, aki azért jött el, hogy magához emeljen és részesítsen bennünket az isteni életben, Ő közösséget vállalt velünk, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között. Azért jött, hogy reménységet gyújtson szívünkben, megajándékozzon bennünket – saját magával. Tőle megtanulhatjuk, hogy csak a szeretet teszi igazán boldoggá az embert, s nem az evilági javak.

Istennek, az Atyának is van egy álma minden emberről: „…hogy Fiának képmását öltsék magukra…” (Róm. 8,29) Jézus példát mutatott földi életében a szeretetre. Ez pedig a másokért odaadott élet. Az idei, ifjúságról szóló Püspöki Szinódus záródokumentumában olvashatjuk, hogy „sajnos, túl sok időt töltünk azzal a kérdéssel, hogy „Ki vagyok én?”, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk: „Kiért vagyok én?” Ahogy Jézus értünk lett emberré, mi is másokért lehetünk igaz, jó emberekké, és megajándékozhatjuk Istent a szeretet gyakorlásával.

A karácsony olyan, mint egy üstökös, amire az emberek izgatottan várnak, felkészülnek a látványra, majd „az üstökös elhúz” és minden folytatódik tovább. Sokat készülünk most is az ünnepre, és majd minden menni fog tovább ugyanúgy, mint azelőtt, vagy valami meg fog változni bennünk? Munkálkodjunk azon, hogy új emberekké legyünk, akik mindennap magukra öltik a szeretet arcát. Keresztény emberként feladatunk, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen mindennap ez a szeretet.

„Ébredj ember mély álmodból!” – Támadjunk fel a sötétségből a világosságra, a bűnből az erényre, váltsuk valóra azt a gyönyörű tervet, amit Isten álmodott meg rólunk. Fogadjuk be a gyermek Jézus örömét, szeretetét és ezt adjuk át egymásnak, hogy az emberek újra megértsék az advent és a karácsony lényegét, az örömet, mi magunk pedig haladhassunk előre az élet, az idők teljessége felé.

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek szeretettel:

– Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök –


Amikor az Úristen megteremtette az eget és a földet, a napot, holdat, csillagokat, a földön és a vízben élő kicsi és nagy állatokat, az égben röpködő madarakat, amikor füvet, fákat sarjasztott, akkor Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó. Mikor pedig mindezek után, a hatodik napon megteremtett...