Jegyzet: Eb-gondolat

Jegyzet: Eb-gondolat
Állítom, a csütörtök esti német-olasz Eb-elődöntő nagyjából a meccs előtt hat perccel eldőlni látszott. Tamás Nándor jegyzete.

Ahogyan az angolok elleni negyeddöntő előtt is megfigyelhető volt, az Squdra Azzurra tagjai olyan elszántan, már-már transzban énekelték a himnuszukat, hogy az embernek szemernyi kétsége sem volt a meccs várható végkimenetelét illetően. A taljánok „átharapom a torkodat” típusú hozzáállásában vélhetően nem kis szerepe van Cesare Prandelli kapitánynak, aki igencsak gatyába rázta ezt a sokak által lesajnált együttest. Mondjuk, a kiváló stratégának így is a szemére vetették az okosok, hogy minek erőlteti ezt a balfék Balotellit, amikor ott van a keretben Antonio Di Natale, aki a Serie A-ban ontotta a gólokat. Nos, a Nationalelf tagjai a saját bőrükön tapasztalhatták meg, miért volt érdemes Prandellinek a ghánai-olasz támadóhoz ragaszkodnia.

A döntő másik résztvevője Spanyolország lesz, ott meg del Bosque a főhülye a nethuszárok szerint, mondván: ez nézhetetlen foci az Armadától. Amúgy könnyen lehet, hogy aranyat fog érni ez a labdarúgás, úgyhogy hátrább az agarakkal! A szövetségi kapitányok viszik a vásárra a bőrüket, ráadásul az eredmény őket is igazolja. Az ebek meg csaholnak.

Tamás Nándor