Jegyzet: Duális banális

Akt.:
Jegyzet: Duális banális
© Illusztráció: Getty Images
Bevallom hát mindenkinek: a tizenöt millió magyar közül azon törpe kisebbséghez tartozom, amely egész élete során sem volt képes felfogni, hogy miért kell az áramhoz két külön vezeték. T. Szűcs József jegyzete.


Azt tudom, hogy létezik pozitív meg negatív pólus, de ezt valahogy nem tudom összekötni a konnektorba dugandó és onnan kijövő vezetékekkel. Ezért úgy öt – tíz évente eszembe jut, mennyivel olcsóbb lenne a háztartások behálózása, ha a zsinórban, amely például a számítógépemet működteti, a két szál helyett csak egy futna. Pedig tanultam fizikát, általánosban ötös voltam mindig belőle. Mégis csak annyit voltam képes elsajátítani, hogy az elektromosság természetének titkát bizonyára ezen tantárgy keretei között kellett volna meglelnem.

Mostanában eme tudásbéli hiányosságom még gyakrabban jut eszembe. Mégpedig a duális képzés kapcsán. Bármilyen jók ugyanis ezzel a képzési formával a külföldi tapasztalatok, azért a hivatalhoz jutó magyarokat ismerve, azt is megtapasztaltam, hogy képesek bármit elrontani. Különösen, ha a politikai mindent jobban tudó koponyája beteszi a lábát az iskolapadokba.

Az elméleti és gyakorlati oktatás egyensúlyának megtalálása a különböző szakmákban, szakokon amúgy is patikamérlegelést kíván. S olyan szintű bölcsességet, amely a holnap igényeire legalább annyira tekintettel van, mint a máéira. Tehát nyitott, új tudásra fogékony munkavállalók kinevelését kívánná meg, akik képesek gyorsan egy új szakterületre váltani, ha a szükség úgy kívánja. Ehhez pedig olyasfajta általános műveltséggel is fel kell(ene) vértezni őket, amely talán nem csak önmaga lenne okán hasznos. Hanem az elme pallérozása, gyakorlatoztatása, tréningben tartása miatt is. Az oktatás eme látszólag nem megtérülő ismereteket nyújtó oldala nélkül a leendő végzősök viszont nem sokkal lesznek többek tudásban egy jól-rosszul, de szükségszerűen csupán egy-két oldalúan betanított szakinál, diplomásnál, érettségizőnél.

Mindent összevetve félek, hogy a szakismeretek hangsúlyozása mellett szép lassan, vagy akár egyetlen tollvonással, háttérbe szorul a gondolkodás (szakmájának) következetes tanítása az iskolarendszerben. Igaz, megérve két politikai rendszert, s jó néhány oktatási reformot és kormányt, azt kellett tapasztalnom, hogy a hatalmon lévők nem igazán szeretik, ha „alattvalóik” képesek megítélésük szerint túlzottan önállóan gondolkodni. Miért költenének tehát a számukra akár pozícióvesztéssel járó ügyre további milliárdokat? Hisz azzal, hogy a folyamat végén netalán és nem kívánva egyszer majd össznépi butaságunk lesz a magyar gazdasági fejlődés korlátja, már úgyis egy másik kormányzatnak kell megküzdenie. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés