Jegyzet: Daráló

Jegyzet: Daráló
© Illusztráció: AFP
Szeretett politikusaink mutogatnak egymásra, hogy most vajon kiknél gyökereznek, kikhez köthetők a mostani zajos idők pénzügyi botrányai, bottal piszkálva egyik tolja a másikra a faecest, hátha valamennyire még menteni tudják zsíros bundájukat, sőt, netán némi előnyt is csiholni. Fábián György jegyzete.

Aztán beülnek a jól megtermett személygépautóba, hazahajtanak, pihi. Miközben a másik végén, ahogy mondani szokták – és nehogy már kihagyjunk némi lehetőséget, hogy demagógiával vagy közhelyességel vádoljanak –: az úgynevezett kisemberek élethosszan kuporgatott javairól van szó. Persze, a vicc óta tudjuk: a javunkat, azt akarják…

Az alkotó pihen, a húsdaráló forog. Sorsok mennek bele a nagy nemzeti kolbászba, az urak pirospozsgás kacajjal tálalják fel, drága bor, fokhagymás böfögés kötelező, nemzeti pokolbűzünket el nem fújják rólunk semmi böjti szelek. Lakoma, ma az egyik színűnek, holnap a másiknak. Mint az állatvilágban, mindig az éppen domináns hím (ejtsd: az erősebb kutya) eszik. Aztán majd a másik. Csak ott hiányzik mögüle a gonoszság.

Nekünk, jámbor népnek, kétségünk ne legyen: feltámadás jön. Addig azonban megfeszülünk.

– Fábián György –








hirdetés