Jegyzet: Csapáson kőtől kőig

Jegyzet: Csapáson kőtől kőig
© Fotó: Molnár Péter
Persze lehet kérni az embereket, hogy hagyják el az évtizedeken át használt utat, észérvek, esztétikai érvek is vannak mellette, de szerintem nem fogják megtenni. Legfeljebb csak akkor, ha egy közterületes odaáll a díszburkolat és az ösvény találkozásának mindkét végéhez, és elkezdi büntetni a jónépet. Kovács Zsolt jegyzete.

Addig bármit kérhet a városháza, az ösvény ösvény marad, mert használják. Igen, arról a fűbe taposott homokútról beszélek, amelyik a volt kohászüdülő sarkától vezet a zöld gyepen keresztül a nagyerdei sétány belső részeihez. Lemértem, nem sokkal, csupán tizenöt lépéssel rövidíti az utat. De akkor is, a járt utat a járatlanért nagyon nehéz elhagyni. Akkor is, ha a járatlan még oly’ szép is, kemény is. Jogos a városháza véleménye: nem akar több követ a zöld rovására. Ám a problémát nem most kellene orvosolni, hanem szerintem a betegségnek ki sem kellett volna alakulnia. Egy kis tervezői figyelmesség, egy kis rugalmasság és most nem lenne homokcsík a fűben. Eleve odatervezni a sétányt, ahol évtizedek óta átjárnak az emberek, egyenesen. Tudom, vannak országok, ahol a parkok kövezése előtt előbb hagyják, had járjanak az ottaniak, aztán ha megvannak a fő csapásirányok, jöhet a burkolat. Itt is megvolt, sőt, most is megvan.

– Kovács Zsolt –


A kövezet helyett az ösvényen
Debrecen – Azt mindenki elismeri, hogy szép lett a Nagy­erdő, ám apró szeplők ki-kiütköznek.









hirdetés