Jegyzet: Csalárd családiasság

Jegyzet: Csalárd családiasság
© Illusztráció: Getty Images
Gyanítom, azok a képviselők, akik a minap megszavazták, hogy a vasárnapi nyitva tartás helyett a hét többi napján ezentúl minden bolt a törvényben előírt reggel 6 óra helyett már 4.30-kor kinyithat, nem lakótelepi földszinti, lépcsőházi vagy garázsboltok fölött élnek. T. Szűcs József jegyzete.

Egyébként aligha ötlötték volna ki a családok védelmének álságos jelszavával ezt a változást (is), amelyek éppen az ilyen boltok környékén élő családok életét teszi sok helyütt még pokolibbá. S immár kora hajnaltól. A fél ötös nyitás ugyanis azt jelenti, hogy kb. fél négykor már megkezdődik a mozgolódás. Aki csak egyszer felriadt egy bolt közeli lakásban a hajnali áruszállításra, az italos rekeszek arrébb húzására a betonpadlón, a vásárlók keltette zajokra, miközben neki kipihenten, frissen kellene a munkáját reggeltől végeznie, az tudja, miről beszélek. De, aki szerencsésebb helyen élhet, az is elképzelheti.

Magyarán, bármennyire szimpatikusak és figyelmesek az ilyen boltok tulajdonosai, alkalmazottai, ezek üzemeltetése (áruszállítás, beltéri anyagmozgatás, a vevők jövése – menése, hogy extrémebb példákat ne is említsünk) egyszerűen lehetetlenné teszi a zajuknak kitett lakások emberhez méltó használatát. Ami amúgy alkotmányos joga (lenne) a tulajdonos, bérlő lakótelepi magyar állampolgárnak is. Vagyis az ilyen boltok többségének egyszerűen nem lenne szabad az adott helyen működniük. Ennek fényében vajon miként fér össze a családok védelmével, hogy a szerencsétlen gyerekeket ezután nem kora reggel, hanem már szinte az éjszaka közepén felverik álmukból? De ugyanezt a helyzetet élhetik át a nap nagyobb részében azok is, akik kéretlen szomszédja egy kocsma, vagy italáru bolt. Vajon azon elgondolkodtak-e családvédő törvényalkotóink, hogy lehet-e normális emberi, családi életet élni egy olyan lakásban, amelyet csupán egy vékony panel választ el a kocsma jó kedélyű, öblös hangú vendégeitől. Akik természetesen még kevésbé fogják vissza magukat, mint a boltok hajnali látogatói. Eszükbe jutott-e, hogy milyen lelkületű, mentalitású gyermekek nőnek, nőhetnek fel az ilyen lakásokban, ahol mondjuk a tévét kell ahhoz üvöltetni ahhoz, hogy ne a kocsmából kibődülő káromkodást, danolászást, trágárságot stb. hallják a kicsik. Az ő esetükben ráadásul vasárnap is. A vékony falon vagy a bezárt ablakon keresztül is.

Nem mellesleg: életem korábbi szakaszában elég sok pénzzel, mondjuk néhány autó árával támogattam a vendéglátóipart ahhoz, hogy most nyugodt szívvel és megszerezve rá a jogot leírhassam: a kocsmáknak, boltoknak nincs helyük az átlagos panel épületekben. Akkor sem, ha a földszintet a lakók mindenfajta (építészeti) védelme nélkül egy puszta tollvonással kereskedelmi szintnek nyilvánították az illetékesek.

Van ezeken a környékeken is elég olyan különálló épület, ahol kedvére virágozhat mindenfajta kereskedelmi egység. Vagy ha nincs, akár önkormányzati segítséggel lehetne könnyűszerkezetes pavilonokat létesíteni. De nem a hálószobánk előtt egy méterrel. A most is, s a módosítás okán a jövőben még inkább élhetetlen, lakhatatlan szobákba, lakásokba, pedig szívem szerint beköltöztetném azokat a képviselőinket, akik ilyen törvényeket és módosításokat agyalnak ki. De addig is nézzenek gyakrabban a tükörbe. Vizsgálják meg, hogy nem kezd-e már pirulni az arcuk tája. Mert ha van a magyar családoknak Istenük, akkor az ilyen szellemben törvénykező honatyáinknak hamarosan le fog égni a bőr a képéről.

– T. Szűcs József –








hirdetés