Jegyzet: Bűn
Mert, ha valaha is így tett volna, tudná, milyen jó (volt) enyhet találni a fiatal, „mindössze” 20-25 éves fák árnyékában. Milyen (volt) lehunyt szemmel lépdelni tavasszal, magunkba szívva a hársak illatát. Zápor elől menekülni az összehajló lombok alá…
De azt se tudja mennyit jelent(ett) a Böszörményi út mellett élőknek, hogy az út négy sávján vágtató autók füstjét, porát felfogták a két kezük által ültetett koronás „társak”. Ez az ember soha nem hallotta a rigókat énekelni, éjjel a baglyokat huhogni a Békessy Béla utcai fákon.
Mert ha érezte volna azt a kötődést, amit mi, e panelkaptárakban élők éreztünk a éreztünk a „fáink” iránt, akkor nem oda húzza azt a vonalat a terven. Látta volna, hogy a Böszörményi melletti szervizút parkolója az egyik oldalon szinte mindig üres. Látta volna, hogy ha csak öt méterrel húzza arrébb azt az átkozott vonalat, akkor is elférnek a sínek a Doberdón.
De nem tette. S ezzel halálos ítéletet mondott a fáinkra, a madárdalunkra, a hársillatunkra, a tisztább levegőnkre, az élhetőbb életünkre. Mi ez, ha nem bűn?!
