Jegyzet: Birodalmak kórja

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: AFP
Nem túlságosan elmélyült történelmi tanulmányaimból annyit azért le tudtam szűrni tanulságként, hogy nemcsak én szoktam megbukni. Hanem a hatalmas, sok évszázadig megrendíthetetlennek hitt birodalmak úgyszintén. S minthogy ezek általában egy tipikus társadalmi, termelési modellt is megtestesítettek, egykori polgáraik mindennapi életét, sorsát ugyancsak meghatározták. T. Szűcs József jegyzete.

S e pontos találkoznak a történelmi párhuzamok a ma világával. Birodalmak ugyan a szó szoros értelmében nem léteznek, ám az államvezetési, gazdálkodási elvek alkalmasint oly hasonlatosak egymáshoz különböző országokban, hogy bizonyos szempontból egyként tekinthetünk rájuk.

Hisz pl. a nyugati típusú demokrácia olyan vezérelv, amely a világ tekintélyes felén már több évtizede egységesítő erőként lép fel. Ilyen szempontból többé-kevésbé azonos alapértékek érvényesülnek Alaszkától Ausztráliáig. Oda és vissza. Nálunk is. Ma már ugyan tudjuk, hogy a rendszerváltásban megnyilvánuló szabad választásunkat a jóléti államhoz fűződő illúziók szintén motiválták. Hisz mire, a magyarságot sokszor jellemző pechünkre, csatlakozhattunk a nyugati világhoz, az kénytelen-kelletlen elkezdte szép fokozatosan leépíteni az irigyelt jóléti állam finanszírozhatatlanná váló szolgáltatásait.

A nyugati(as) életszínvonal persze mai is vonzó a „birodalmon” kívül rekedt százmilliók számára. Amit a bevándorlási hullámok iránya egyértelműen jelez. Mindamellett egyszerű számítás bizonyítja, hogy a beváltnak vélt kapitalista gazdálkodási elvek sem, már csak az természeti erőforrások végessége okán sem, lehetnek képesek, még csak amolyan „lájtos” jólétet biztosítani hétmilliárd embernek. Pedig a világ szegényeinek többsége nagyon szeretné.

Tehát a nyugati világ, amely sok-sok hasonlósága okán bizonyos fokig egységes birodalomként is felfoghatunk, máris elkezdhet gondolkodni saját és (súlyánál fogva) szinte az egész világ jövőjének alakításán. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a tőkés gazdaság egy történelmileg számára igencsak szerencsés (olcsó olaj, olcsó világpiaci nyersanyagok, olcsó vendégmunkások stb.) pillanatban volt képes igazán virágozni. De most, pár tíz évvel később már nem működik a gépezet olyan olajozottan. Hisz azt a szintet mi, közepesen fejlett országok polgárai sem fogjuk soha elérni. A szegényebb világban pedig még kevesebben közelíthetnek hozzá. Persze a történelemben előfordult már, hogy egyik-másik impérium több virágkort ért meg. De kétségkívül ez szerencsés konstelláció számít kivételnek…

– T. Szűcs József –








hirdetés