Jegyzet: Belóg a lóláb

Eddig van legalább öt lópatát ábrázoló matricám, de nem megyek sokra velük, mert kellene hozzájuk legalább egy térdhajlat is. T. Szűcs József jegyzete.

Aztán ha a következő (viszonylag) kiadósabb bevásárlásom melléktermékeként kapnék egy olyat, amely magát, a ló (úgynevezett) szerszámát ábrázolja, az főnyeremény lenne. Pontosabban csak egy lépés afelé, mert még vagy tizenhét darab kellene a mozaikból, hogy kirakhassam az egész pacit. Aztán három hiánytalan lovat becserélve versenybe szállhatnék a kredenc matricákért. S mihelyst ezekből sikerülne papíron összeállítanom a bútordarabot, egyből jogosulttá válnék arra, hogy az illető boltban kedvezménnyel vásárolhassak egy, akár a kredencemre helyezhető virágvázát.

Mit mondjak, nekem is fáj a fogam a meghírdetett éjjel-nappali edényzetre. Amely olyan értékes, hogy teljes áron is alig kerül felébe, mint a legszerényebb belehelyezhető mezei virágcsokor. Szóval a bolondnak (is) megéri. Mármint vásárolni és gyűjteni a matricákat. Kár, hogy a valószínűségi számítások alapján milliókat kellene költenem arra, hogy akár első lépésként egyetlen lovat kirakjak az erre a célra adott gyűjtőfüzetben. (Herélt mén estén valamivel olcsóbban megúszhatnám, hisz érthető módon a megfosztott testrészét nem kell külön mellékelnünk a gyűjteményünkhöz.)

Nincs kétségem afelől, hogy a nyári kánikulában nehezebben jönnek az épkézláb gondolatok. Magamon is érzem, hozzászámítva esetemben a tavaszt, az őszt és az egyre enyhébb teleket is. Ám azért abban biztos vagyok , hogy a fentebb leírtnál egyszerűbb és ésszerűbb módot is lehetne találni vásárlásaink ösztönzésére.

Sokan azt tartjuk a legcélirányosabbnak, amikor akár a legkisebb bevásárlás után is olyan pontokat kapunk, amelyek gyakorlatilag bármikor levásárolható forintoknak felelnek meg. Vagy engednek a kijelölt termékek árából egy, a bolt által kiadott kártya felmutatása esetén. Esetleg a pénztárgép egyből le is vonja az engedményt aktuális bevásárlásunk árából. (Leszámítva az alkoholos italokat, amelyek az ilyesfajta takarékoskodás szempontjából értéktelennek számítanak.)

Egyik érintett áruházláncnak sem akarok természetesen reklámot csinálni. Annál is kevésbé, mert azok, amelyek egész évben a racionális módszereket alkalmazzák, ilyenkor általában bevetnek egy, a valóságtól eléggé elrugaszkodó vevőcsalogató nyereményakciót is. Biztos, ami ziher alapon. Pedig tapasztalataim szerint, persze viszonylag kevés milliárdos ismerősöm van, az embereket minden évszakban inkább köti egy adott bolthoz a mesésnek mondott akciónál az, ha mondjuk az elköltött ezreséből egy ötvenest állóhelyből visszakap. Nem mintha az összeg kihúzná a vízből. De legalább kézzelfogható, jó szándékú gesztusként értékelhető és a markunkba kerül. Nem túl sok, de mindenképpen jobban esik, mint pl. egy jól irányzott lórúgás ­- a vásárláskor kezünkbe nyomott matricák valamelyikén.

T. Szűcs József








hirdetés