Jegyzet: Az örök állandóság

Jegyzet: Az örök állandóság
© Fotó: ÉKN archív
Akárki akármit mond, ez szocializmus! A gáz árát tekintve mindenképpen. Az állam meghatározza, hogy mennyit fizessünk a gázért, és mi annyit is fogunk. Kovács Zsolt jegyzete.

Történjen bármi is a hazai és a világgazdaságban, a gáz ára marad. Marad, mert maradnia kell! Elvégre a rezsicsökkentés sokak szerint valódi eredménye – hogy csak egy szolgáltató maradhatott, és az is állami – megvan, beérett a gyümölcs, most már csak szakajtanunk, fogyasztanunk és hálálkodnunk kell. És az is biztos, ezzel a rezsicsökkentéssel senki sem jár rosszul. Vagy mégis? Ugyanis nincsenek gázmezőink, nem függetleníthetjük magunkat a gáz beszerzési árától. És karban is kell tartani a vezetékeket, fizetni a gáz­ágazatban dolgozó, egyelőre nem közmunkásokat. Ergo: kiadás is van bőven, aminek tetemes része előre nem kalkulálható. Tehát lehetnek veszteségek is a gázszolgáltatásban. Csakhogy ezt ki téríti meg? Az állam? És melyik zsebéből veszi el a pénzt? Ezt kik és mikor érzik majd meg? Esetleg Brüsszel mit szól mindehhez? Piacgazdaság? Ugyan már! A nyugat mákonyában vergődők majd rájönnek, hogy ami már volt és visszahozták, arra igény van. Vagy csak azt hiszik?​

– Kovács Zsolt –








hirdetés