Advent: csodavárás

Akt.:
Advent: csodavárás
© Illusztráció: Pixabay
„Hinni kell, és a csoda megtörténik” – üzenik az angyalok, mondja a gyógyító ember, és kissé sajnálkozva, kétkedve néz rád. Mert nem hiszed eléggé, persze. Tudod te. Hiszen erős vagy, egészséges, magabiztos, két lábbal állsz a földön és a saját lábadon, az ifjúkor hajnala óta. Neked ne mondja… Sok mindent elértél, amit akartál, még ha meg is kellett dolgoznod érte. Megkeményedtél a küzdelemben, legyőzhetetlennek érzed magad, aki kezében tartja a sorsát. Kevély vagy, és süket a jóra. Forgács Bernadett írása.

És akkor Isten megmutatja, mily gyenge és törékeny is vagy valójában. Mily gyermekded a te akaratod az Ő akaratával szemben. Kemény, merev fa vagy csupán, amit az életeden átsüvítő orkán úgy roppant össze, hogy hangot is alig ad. Akkor érted meg, hogy tested múló porhüvely, ami javítható ugyan, de már soha nem lesz a régi. Nem a legyőzhetetlen, aminek hitted. A javítások pedig soha el nem tűnő hegeket hagynak.

Az esendő test után az ego is cserben hagy. Már nem is tudod, ki vagy te. Nincs személyazonosság, csak a görcsös kapaszkodás az elemi lét minimális szintjén. Akkor a semmi van. Gondolatok, tettek nélküli pusztaság. És Isten, miután tökéletesen törölt mindent, ami elbizakodottságodban és határtalan gőgödben voltál, elkezd összerakni. Újraépíteni. Lassan. Darabonként, sejtenként. Fájdalmas, és szinte nem is érzékeled, mert az ego eltűnt. A biorobot teszi, ami kódolva van benne. Miközben a mélyben egyre fáj. De napra nap erősödik benned a bizonyosság. Hogy igen, a csoda megtörténhet. Csak hinni kell benne.

Augusztusban volt 9 éves.

– Forgács Bernadett –