Je suis Syrien

Akt.:
Je suis Syrien
© Fotó: AFP
Vajon ma mire ébredünk? Két napja a páneurópai piknik szellem lengte be a Keleti pályaudvart, amikor a Németországba igyekvő migránsok végre megrohamozhatták a Bécsbe tartó vonatot. Égerházi Péter jegyzete.

Mintha csak a Sopron közelében autót, csapot-papot hátrahagyó, a megnyitott határon önkívületben átzúduló NDK-sokat láttuk volna. A reménybeli menekültek boldogan vonatoztak új „hazájuk” felé. Mondhatott volna nekik bárki bármit, Merkel asszony megüzente: aki szír, mehet. Meg is szaporodott az amúgy sem kevés szírai menekültek létszáma, ma már senki nem Charlie akar lenni, hanem szír, azaz Syrien. Tegnapra egy más üzenet is megérkezett, a kancellár asszony úgy gondolta, mindenkit befogadunk, mármint mi együtt a 28-ak, vagyis az Európai Unió. S, hogy ez mit jelent, azt végig lehetett követni óráról órára a Keletiből sugárzott tudósításokon keresztül. Eltűntek a boldog arcok, a hajnali vonatfoglalást utcára kiterelés követte, majd félnapos tüntetés, hiszen aki egy kicsit is beszél arabul, az mára már szír lett, s nekik ott van a sarkig tárt ajtó germán földön. Lehet az üzengetés helyett inkább tényleges megoldást kellene találni erre a mind reménytelenebb helyzetre?

– Égerházi Péter –








hirdetés