Január, az újrakezdés hava

Akt.:
Soltész Ian életvezetési tanácsadó
Soltész Ian életvezetési tanácsadó - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Év elején érdemes tudatosítani magunkban, hogy mennyire fontos kezünkbe venni az életünket.

Új év, új fogadalmak. Mintha valóban tiszta lappal indulnánk el minden új esztendő beköszöntével. Január elején újraindulni a látszik az a bizonyos számláló, amely könyörtelenül szembesít azzal a ténnyel, hogy nincs időnk halogatásra. Egy biztos: minden alkalom tökéletes arra, hogy a saját sorsunk kovácsaivá váljunk.

Soltész Ian életvezetési tanácsadó szerint az újévi fogadalmak esetén a legfontosabb, hogy cselekedjünk, és ne a világtól várjuk a változást. – Rögtön két tanítással kezdenék – válaszolja a Napló kérdésére a szakember. – Az egyik úgy hangzik, hogy ha ugyanazt tesszük, mint eddig, akkor ugyanazt az eredményt kapjuk, mint eddig. A másik Albert Einstein gondolata, miszerint az őrültség képlete nem más, mint folyamatosan ugyanazt tenni, és ettől más eredményt várni. Vagyis te légy az a változás, amit a világban látni szeretnél – ahogy Gandhi is mondta. Nem véletlen, hogy a jelenben milyen állapotot élünk meg. Érdemes ilyenkor megvizsgálni, hogy mit teszünk, vagy nem teszünk meg azért, hogy magányosak vagyunk, vagy más változást szeretnénk ebben az évben – tanácsolja Soltész Ian.

Kezdeményezzünk!

Tegyük fel magunknak a kérdést: mikor kezdeményeztünk legutóbb találkozót? Mennyire vagyunk nyitottak? Járunk-e érdeklődésünknek megfelelő rendezvényekre, előadásokra, képzésekre, ahol új embereket ismerhetünk meg? A szakértő szerint azok az emberek, akik népszerűek, és sok ember veszi körbe őket, gazdag a társasági életük, abban különböznek a többiektől, hogy szinte mindig ők kezdeményeznek. Nem másokra várnak, hanem felállnak és cselekednek. A kezdeményezőképesség egy szokás, amit bárki aktiválhat magában – állítja a tanácsadó.

– Olykor előfordul, hogy aki magányos, az tudat alatt pontosan ezt az állapotot szeretné fenntartani. Lehet, hogy másoknak panaszkodik erről, viszont a gyakorlat azt mutatja, hogy konkrétan semmit nem tesz meg azért, hogy kedvezőtlen helyzete változzon. Ebben az esetben az illető titkon valamit nyer abból a szituációból, amit fenntart – magyarázza Soltész Ian. – Nyerheti például a függetlenség érzését, a félelemből eredő biztonság érzését, hiszen ha kevés embert engedek be az életembe, akkor nem is tudnak sokan fájdalmat okozni. Ha valaki sokat csalódott már a saját elvárásai miatt másokban, akkor hozhat egy olyan döntést is újév tájékán, hogy kizárja a világot, és álarcokat húz magára.

Döntsünk év elején

– Az újévi fogadalmak kiváló táptalaja az a tény, hogy bármelyik pillanatban dönthetünk arról, miként viselkedjünk. Nem ugyanaz az egyedüllét és a magányosság fogalma. Egyedüllétről akkor beszélünk, amikor az illető tudatosan határozza úgy, hogy most szingli, egyedülálló, de ő jelenleg így érzi jól magát a bőrében. A magányosság negatív jelző, ami arra utal, hogy a személy társaságra vágyik, és nem érzi jól magát egyedül – hangsúlyozza a szakember.

– A munkám közben azt látom, hogy akit valóban zavar az, hogy nem megfelelőek az emberi kapcsolatai, az előbb-utóbb elkezd cselekedni és változtatni – mondja a tanácsadó. – Mi erre a gyakorlati módszer? Nekünk kell azt nyújtanunk másoknak, amit kapni szeretnénk – javasolja a szakember. Mutassuk meg a világnak, hogy mire van szükségünk. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek, kezdjünk el szeretni másokat. Hiszen minden belőlünk indul ki, a világ pedig vissza fogja tükrözni azt. Ha nyitottság van bennünk, akkor a nyitottságot, ha zárkózottság, akkor a zárkózottságot. Soltész Ian szerint ezek a döntések nem függnek az életkortól, és bennünk rejlő értékeinket meg kell osztanunk a világgal. Erre kiváló alkalom az új esztendő kezdete, hiszen az, hogy még dobog a szívünk, azt jelenti, hogy a világnak még terve van velünk, és szüksége van ránk.

SZD